Amíg a fiatal állam, az Osztrák-Magyar Monarchia Budapest létrejöttéről diskurált, Kistétény pedig az önállóságot kóstolgatta, a nagytétényi izraeliták is új határokat állapítottak meg, méghozzá maguk között: 1872-ben ugyanis a már működő neológ mellett létrejött egy ortodox hitközség is, ami a korábban egységes közösségből vált ki Bleyer Jakab vezetésével. Aztán a két felekezet között egy hosszabb viszály indult meg, amiről részben már írtam, de itt az idő, hogy egy kicsit jobban kibontsuk azt, hogy mik voltak a vitás kérdések a két, (legalábbis liturgikusan) teljesen egyforma közösség között? (...)
A történet főszereplői Bleyer Jakab és Schermann Márk, az 1872-ben létrejövő,magát ortodoxnak valló hitközség vezetői, Spitzer Márk neológ elöljáró, valamint Szilágyi Lajos Pest Megye Pilisi Alsó Járás főszolgabírája, aki megpróbálta kigobozni a szálakat, és úgy tűnik, hogy szép munkát végzett. Ezen kívül szerepel a levelezésben egy fél tucat intézmény, a tankerülettől lekzdve Nagytétény községen át a Magyar- és Erdélyországi Autonóm Ortodox Hitfelekezet Közvetítő Bizottságáig, valamint Sterbaum Katalin, aki csak halála után tűnik fel a sztoriban, ugyanis a temetése (pontosabban: el nem temetése) vitákat szül a két csoport között.
Kezdjük azonban szépen sorjában. 1872. június 16-án az addig egységes, több, mint száz tagot számláló izraelita hitközségből mintegy 30-35 fő úgy döntött, hogy a "congressusi alapon" álló, tehát neológ felekezet ők inkább az ortodoxokhoz csatlakoznának, és e kapcsán kérik, hogy a négy ingatlanból álló vagyont osszák fel, hogy az új felekezetnek is legyen hol tanítani a gyermekeit, és istentiszteletet tartani. Rendeletileg kapnak is egy fél házat a vagyonból, azonban a gyakorlatban az átadás nem történik meg, a szolgabíró ugyanis hósszú hónapokig halasztgatta az átadást, olyannira, hogy az októberi rendelet betartatását következő júniusban is hiányolja a kerületi tanfelügyelő, augusztusban pedig az alispán dorgálja meg Szilágyi Lajos szolgabírót a késlekedésért. Ekkor az ortodoxok szerint 24 gyerek "kéntelen az utcán csavarogni és oskola nélkül lenni." Az ügyben jelezte a panaszt több izraelita szervezet is, amik közül Bleyer Jakabnak egy levelét érdemes kiemelni, bár idézni nem fogok (nem is tudok) belőle: német nyelven íródott, szép, ám (számomra) olvashatatlan gót betűs kézírással.
Iskola és zsinagóga hiányában a ortodox hitközség bérelt egy szűkös helységet, ami iskolának nem is volt alkalmas, és rendszeresen írogattak panaszuk rendezésére különböző szerveknek, de fennállásuk alatt mindvégig sikertelenül. A konfliktus ezen része főleg a megye, valamint az új hitközség és zsidó szervezetek, iskolaszék stb. közötti levelezésből állt, a neológok tehát többé-kevésbé kimaradtak ebből a vitából - főleg miután Szilágyi Lajos szolgabíró gyanúsnak találta az ügyet, és nem is akarózott neki a rendelet végrehajtása.
Kezdjük azonban szépen sorjában. 1872. június 16-án az addig egységes, több, mint száz tagot számláló izraelita hitközségből mintegy 30-35 fő úgy döntött, hogy a "congressusi alapon" álló, tehát neológ felekezet ők inkább az ortodoxokhoz csatlakoznának, és e kapcsán kérik, hogy a négy ingatlanból álló vagyont osszák fel, hogy az új felekezetnek is legyen hol tanítani a gyermekeit, és istentiszteletet tartani. Rendeletileg kapnak is egy fél házat a vagyonból, azonban a gyakorlatban az átadás nem történik meg, a szolgabíró ugyanis hósszú hónapokig halasztgatta az átadást, olyannira, hogy az októberi rendelet betartatását következő júniusban is hiányolja a kerületi tanfelügyelő, augusztusban pedig az alispán dorgálja meg Szilágyi Lajos szolgabírót a késlekedésért. Ekkor az ortodoxok szerint 24 gyerek "kéntelen az utcán csavarogni és oskola nélkül lenni." Az ügyben jelezte a panaszt több izraelita szervezet is, amik közül Bleyer Jakabnak egy levelét érdemes kiemelni, bár idézni nem fogok (nem is tudok) belőle: német nyelven íródott, szép, ám (számomra) olvashatatlan gót betűs kézírással.
Iskola és zsinagóga hiányában a ortodox hitközség bérelt egy szűkös helységet, ami iskolának nem is volt alkalmas, és rendszeresen írogattak panaszuk rendezésére különböző szerveknek, de fennállásuk alatt mindvégig sikertelenül. A konfliktus ezen része főleg a megye, valamint az új hitközség és zsidó szervezetek, iskolaszék stb. közötti levelezésből állt, a neológok tehát többé-kevésbé kimaradtak ebből a vitából - főleg miután Szilágyi Lajos szolgabíró gyanúsnak találta az ügyet, és nem is akarózott neki a rendelet végrehajtása.
Olvasnivalók:
Zsidók Nagytétényben: Ortodoxok és neológok vitája (A vita a holttest felett)
Választások a Horthy-korban: A Nagytétényi Újság tudósításai
Választások a Horthy-korban: A Nagytétényi Újság tudósításai
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése