Idén március 8-án lesz 68 éve, hogy a Chicago-ban kiadott Az írás című lap közzétette a Barosson élő Falusy Nándor levelét, melyben a háború utáni Magyarország helyzetét és megrázó történetét írja le. Falusy aradi származású újságíró volt, és Független Közgazdaság, majd a Budavidéki Hírlap című lapoknak volt szerkesztője, amíg be nem hívták az első világháborús veteránt a második a magyar hadseregbe. Amerikai barátjának írt levelét szenteste írta, és nem csak a saját életéről, a környék és az egész ország helyzetét is bemutatja. A cikket a szerző leszármazottjának engedélyével teszem közzé, két részletben. A második, személyes vonatkozásokat is tartalmazó cikkrészlet jövő csütörtökön fog megjelenni. (Teljes bejegyzés)Egy sokatmondó levél
Baross Gábor telep, 1945. dec. 24.
Kedves Barátom!
Mintegy négy éve kaptam utolsó meleg, baráti hangu leveledet, s három éve mult, hogy utolsó lappéldányod1 eljutott hozzám. Azóta nagyot fordult a világ. Figyeltem az Amerikai Üzeneteket a Magyar Nemzetben, nem adtál hírt magadról, remélem, jól vagy, csak más gondod is van, mint egy levél útján kifejlődött barátságra gondolni. Én bár sohasem láttalak, mégis úgy érzem, hogy őszinte baráti érzés fűz hozzád. Kötelességemnek tartom most, hogy a levélforgalom megindult Amerikával, hogy részletesen értesítselek az elmult időkről és a jelen állapotról.
Legutolsó levelem után állandóan érezhetőbb lett a német terjeszkedés és nem volt ellene mentség. Haderőnket a német vezérkar tartotta kezében, iparunk és nagykereskedelmünk vezető pozicióiba német intézkedők kerültek. A német tőke kezébe került egész gazdasági életünk nagy része. Uri negyedeink palotáinak egy része szintén német nevekre lett telekkönyvezve. Társadalmi életünkre is rányomta bélyegét a germán erőszak. Látszólagosan minden a legtermészetesebb és törvényes formák között mozgott. A megfigyelő azonban láthatta, hogy aki nem hódolt meg a német márkának, érdemrendnek vagy megbizatásoknak, annak félre kellett állnia vagy erőszakkal állították félre. Régi korlátolt és erőszakos közmöndásuk jegyében: „Sterben, oder Maul halten und weiter dienen”2 – kezelték egész Európát. Természetes, hogy minden ország söpredéke, így a miénk is, érdekből a germán horda mellé állott. A német részről mindinkább mesterségesen szított antiszemitizmus még a becsületes, de korlátolt tömeg egy részét is megmételyezte, főként a fiatalabb korosztályokból. Nem vitásan akadtak szép számmal az intellektuelek között is, akik az érvényesülés reményében Náci-barátok lettek. Soknak hamar eszébe jutott német vérsége, sőt a magyarosítás előtti németcsengésü neve is. A svábság közül főként a fiatalabb évjáratok hamar „Nagynémetek” lettek. Legcsunyábban az erdélyi szászok viselkedtek, akik szinte hermetikusan tömör blokkba zárkóztak el minden elől, ami magyar. Ha majd a posta Hozzátok már könyveket is visz, megküldöm „Két év naplója” című könyvemet, amelyben megtalálhatod „Beszterce” és „Székely szemmel” című cikkeimben a szászok magatartásának leírását. Az ilyként erősödött antiszemitizmus teljesen megrengette a nemzet társadalmi struktúráját. Erre várt a német, ő sem akart mást, mint az így keletkezett zavarosban halászni, azt kihasználni. Kémei minden társadalmi rétegben ott voltak. Gazdaságilag ezt az országot – még pedig német rendszerességgel – teljesen kifosztották. Minden nem haditermelésben működő egyént behívtak katonának. A vidéki zsidóságot deportálták, a férfiakat munkaszolgálatra hívták be. Később tudódott ki, hogy a deportáltak nagyrésze a gázkamrákban, a munkaszolgálatosok szolgálati helyükön lettek különböző formában elpusztítva, nagyrészben. Aztán jött Szálasi őrjöngő kormánya, amit teljes anarchia kísárt. Ekkor lett a pesti zsidóság getthóba zárva, részben deportálva, ezek jártak nagyrészben jobban, mert sokat egyszerűen agyonlődöztek és a Dunába dobtak. Becslésem szerint a magyarországi zsidóságnak mintegy 50 százaléka pusztult el.3 Az eddig haza nem tértekhez vajmi kevés remény van már.
Folyt. köv.
(Az írás. Hungarian news. (Szerk.: Izsák Ignác), Chicago, Ill., Friday, March 8., 1946 1. o.)
1A
címzett feltehetőleg Izsák Ignác, a chicagoi lap szerkesztője.
2Halj
meg, vagy tartsd a szád és szolgálj tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése