Karácsony a háborúban. Közös történelem.

Közös történelem... Ha kíváncsi vagy, olvasd végig! 

Vannak olyan időszakok az ember életében, amire valami miatt jobban emlékszik, mint a többire. Ilyen időszak a fiatalság, vagy egy-egy olyan nap, időszak, ami fontos, meghatározó volt az életünk további alakulásában. Az első szerelem, egy beszélgetés vagy váratlan esemény, az érettségi vagy az utolsó napok egy munkahelyen, esetleg egy ünnep...például a karácsony. Főleg, hogyha az egybeesik szovjetek bevonulásával. 1944 karácsonyán ez történt Baross Gábor-telepen. (Teljes bejegyzés)

Polgári Kör: elszakadási kísérlet a világítás miatt

A mai Dózsa György-út, már villanypóznákkal

Az 1920-as évtized Baross Gábor-telep (és Nagytétény) történetében vakfolt: a Nagytétényi újság 1933-as indulásával talán a legfontosabb forrás jött létre, 1939-es megszűnése után pedig újra sötétben tapogatóznánk, főleg a Párkányi-féle monográfia nélkül. Sajnos, ma már elég reménytelen a hiányzó éveket interjúkkal pótolni, kilenc évtizedre nem terjed már az emberi emlékezet, legfeljebb a családi legendárium marad. Meg egy levél, amit a Polgári Kör választmánya nevében írt Bessenyei Sándor elnök. Jöjjön a mese! (Teljes bejegyzés)

Idegenforgalmi attrakció Baross-telepen

December 13-án, most pénteken (!) Dindi István tart előadást a Cziffraközpontban (az új nagytétényi kulturális központban) este hat órától. Baross is Nagytétényhez tartozott ekkor, akit érdekel, jöjjön! 

Véget ért a szavazás. Arra a kérdésra, hogy "Baross Gábor-telep történetének mely szeletét ismernéd meg szívesen?" húszan válaszoltak. Az első helyen a "Híres, hírhedt, és tevékeny emberek életútja" áll, amit szorosan követ a "Pletykák, félreértések és tévedések." Pár szavazattal maradt csak le a "Szórakozási lehetőségek a telepen" és a az "Egy-egy intézmény története." Ezeket megpróbálom beilleszteni majd a következő hónapok programjába, amiről karácsonykor, december 26-án fogok részleteket elárulni egy második világháborús bejegyzésben. (Teljes bejegyzés)

Baross Gábor-telep története: a könyvkiadás rejtelmei

A jobb oldali sávban találsz egy szavazást. Kérlek, szavazz!

Már lassan két hónapja írtam, hogy elkészült a kézirat, ami majd a könyvet alkotja, ezért joggal merülhet fel a rendszeres olvasóban a kérdés, hogy mit is csinálok én, illetve csinálunk mi azóta? Miért nincs még tele az egész XXII. kerület a könyvet hirdető óriásplakátokkal, és miért nem a Libri vagy az Alexandra eladási listájának az élén találkozik a BarosssBlog logóval. Most erre válaszolok. (Teljes bejegyzés)

Polgári Kör: A barossi iskola megalapítása

Koszorúzás a Baross-emléktáblánál 2012-ben. (Forrás: barossiskola.hu)

Ha valaki bemegy az iskolába, akkor a főkapu melletti lépcsőnél feltűnik neki az iskola alapításának 75. évfordulójára emlékező tábla 2000-ből. (Amúgy a sors játéka, hogy ebben az évben a 4. A osztály lelkes kisdiákja voltam.) Teljesen beleillik ebbe a hagyományba az iskola 80. születésnapjára kiadott kötet 2005-ben, ami tartalmaz egy, az iskola történetéről szóló fejezetet is. És itt kezdődnek az ellentmondások. Az iskola története ugyanis 1911-ben indul, tehát immáron túl van a 100. évén. Az alapítás a Polgári Körhöz kötődik, ami valahol igaz is, viszont az már erős túlzás, hogy a Kör valóban gondoskodott  az anyagi háttérről.

Mi az, amit az elsődleges források alátámasztanak, és mi az, amit nem? Ebben a bejegyzésben megpróbálok egy kicsit helyretenni néhány évszámot az iskola története kapcsán. (Teljes bejegyzés)

Polgári Kör. Az első évek: célok és feladatok

A Donát-hegyi emlékhely, még az országzászló
és a Trianon-emlékmű előtt. Forrás: Kerub

Baross Gábor telepen hagyományosan az egyik legmeghatározóbb csoport a Polgári Kör. Nem csak a telep első egyesülete, vagy a mai XXII. kerület első Polgári Köre címmel büszkélkedhet, de több, mint száz éve működik és (a kommunizmus miatti kényszerű megszakítás ellenére) máig aktív formálója a helyi közéletnek. Hozzájuk kötődik a Baross Gábor szobor az I. utca sarkán, a Donát-hegyi emlékhely kialakítása, a Kőbányász park létrehozása, és több emléktábla elhelyezése a telepen: az első iskola, az első orvos, az alapító családok, a Don-kanyar és az 1956-os forradalom barossi áldozatairól emlékeznek meg ezek az emlékhelyek. 

No de mégis: mire érdemes emlékezni? Mire fel ez a sok emléktábla, emlékhely? És mi maradt ki? Új sorozatomban a Polgári Körrel foglalkozom. (Teljes bejegyzés)

Shvoy püspök és a kötélpálya Barosson. Képelemzés.

A mai napon egy képről lesz szó. "Csak egy fotó?" - kérdezik sokan. Igen, csak egy fotó. De nem is akármilyen! Hosszan lehetne beszélni arról, hogy ki és mi szerepel ezen a nyolcvan éves képen, amit a templomszenteléskor (1933. szept. 3) készítettek. 

Először lássuk a képet! Ki mit lát rajta? 

Forrás: Párkányi, 1958

A kép a templomszenteléskor készült, középen Shvoy Lajos püspök látható rajta, körülötte pedig az ünneplő közönség, az egyházközség tagjai, vezetői. Először az általam felismert személyeket mutatom be, utána pedig a háttérben látható ház és állvány kerül terítékre. (Tovább)

Lakópark Nagytétényben: kezdetek Baross Gábor-telepen

Nemrég került a kezembe egy igen értékes és érdekes térkép, ami Baross Gábor-telep felső részét ábrázolja, méghozzá 1908-ban. A térképen fel vannak tüntetve az épületek és a már eladott telkek esetében a tulajdonos neve is, így egy igencsak értékes forrással állunk szemben. Ebben a bejegyzésben azonban nem a térkép, hanem a mellé írt kis szöveg kerül a középpontba. Így hangzik: (Teljes bejegyzés)

Sír a templomban: Stádinger Borbála élete

A villa egy képeslapon

A holnapi Halottak Napja alkalmából az egyetlen olyan személyről szeretnék megemlékezni, akinek földi maradványai a templomban nyugszanak. Imre Lajosné sz. Stádinger Borbála sírjára azt írták a torony építésekor, hogy "templomunk jótevője," és sokan minden vasárnap elmennek a sírja előtt, mégse ismert a neve. 

Az ő személye azért is fontos, mert az ő életéből írtam az első OTDK dolgozatomat, és ezáltal ismertem meg személyesen Imre bácsit. (Teljes bejegyzés)

Interjú Bizzer Pállal

Újra forrással jelentkezem, ráadásul olyannal, ami kötődik a szombati sétához is. A Nagytétényi újság Bizzer Pállal, a barossi hitoktató atyával készített interjút 1935-ben. A szöveg nem csak az egyházközség korabeli működésébe enged bepillantást, hanem a Nagytétény és a telep közötti viszonyra is utal az interjúalany. A templomot ekkor még nem tekintették késznek, hiszen - bár két éve fel volt szentelve - csak az építkezés első üteme valósult meg, a torony és a hozzá kapcsolódó bővítések csak a világháború után készültek el. (Teljes bejegyzés)

A harmadik kocsma Barosson

Interaktív séta Baross Gábor-telepen! A részletekért görgess lejjebb! 

A kép illusztráció! Forrás: kony.network.hu

A most következő forrást igen fontosnak találom, méghozzá azért, mert leírja, hogy Nagytétény elöljárósága hogyan viszonyult Baross Gábor-telephez. Ekkor még egyértelműen nyaralótelepnek tekintik, de már jelentős Baross állandó népessége is. Az italmérés, tehát a kocsma pedig mint a telep fejlődésének fontos velejárója jelenik meg a hivatalos diskurzusban, és el is határozzák, hogy engedélyeznek egy harmadik kisvendéglőt a telepen. Feltehetőleg ezzel a Traupmann-családot hozták pozícióba, mert ekkortájt ők nyitottak vendéglőt, de közvetlen bizonyítékot nem tudok felhozni.

Amire még rá szeretnék mutatni, az a végső szavazás szoros volta. Egy szavazaton múlott az újabb barossi kocsma léte! Kíváncsi lennék, hogy vajon milyen törésvonalak mentén folyt a vita: a telepről volt szó? Vagy az italmérések erkölcsi sikeréről beszéltek a képviselők? Vajon ki miben volt érdekelt? Mostantól pedig beszéljen a forrás maga! (teljes bejegyzés)

A püspök útja - újra! Készirat.

A PÜSPÖK ÚTJA. Végigjárjuk azt az utat, amit Shvoy Lajos püspök járt be, amikor a templom nyolcvan éve a templomszentelés alkalmából egész napját Baross Gábor-telepen töltötte. Fény derül arra, hogy mennyibe került egy ebéd a püspökkel, mit rontott el a Nagytétényi Újság, hogyan csalt az építőmester, bemutatom a régi templomot és azt, hogy mi volt előtte, ezen kívül megismerjük a Páll-féle vendéglőt, korabeli lelkészlakot, a kétszeresen utcanévadó Wenczel Árpád romos villáját, és azt, hogy hogyan lehet válságban templomot építeni. 

Találkozó: október 26-án, szombaton 16.00-kor a Baross Gábor Általános Iskola előtt. A sétának kb. 17.45-kor lesz vége. A séta ingyenes. 

Az utóbbi héten több fontos esemény is történt Baross Gábor-telep kapcsán, és a következő időszak sem lesz eseménytelen, ezért most nem a telep történetéről, hanem a jelenéről lesz szó. A mai menü a Püspök útja séta, egy múlt heti konferencia, valamint a készülő könyv helyzete. (tovább)

Gömbös pártja Nagytétényben

(Teljes bejegyzés)
Ha valaki a harmincas évek Baross Gábor telepéről vagy Nagytétényéről szeretne többet megtudni, akkor a Nagytétényi Újságot kell a kezébe vennie. Ha az ember már ismeri a neveket a dolgok állását, akkor egy ártatlanak tűnő rövidhírből is sokminden kiderülhet. Íme egy példa!

"A Nemzeti Egység Párt¹ Baross Gábor-telepi csoportját látogatta meg dec. 14 én több vezetőségi tag kíséretében Fáy Ignác helyi elnök² s úgy őt mint a megjelent Keller Béla³ körzeti elnököt vitéz Pusztay János⁴ iskolaigazgató igen meleg szavakkal üdvözölte. Zavagyák Cyrill⁵ párttikár jelentése után a telepi párthívek közérdekű óhajaikat terjesztették elő a következőken: 1. A MÁV vasútállomáshoz⁶ járható út kiépítését kérik. 2. A villanyvilágítás kiterjesztését.⁷ 3. A trafikok körül rendet kívánnak teremteni. Lehetetlen, hogy a Baross telepi trafikok nagyrésze sohasem rendelkezik a kívánt áruval. Aki nem akar

"Honalapító családok" Barosson

(Teljes bejegyzés)
Az ókorra és Camponára még visszatérünk, az előző bejegyzésben említett könyv is fel fog még tűnni, de most egy nagy ugrással a XX. századba ugrunk. Az apropót a következő meghívó adja: 

Meghívó
A Baross Gábor Telepi Polgári Kör szeretettel meghív minden érdeklődőt
2013. szeptember 29.-n vasárnap a szentmise után  kb 9,45 órára
a honalapítókról tartandó megemlékezésre, és a márványtábla koszorúzására.
Helyszín: Jézus Szíve templom kertje (Bp. XXII. ker. Dózsa György út ) Ünnepi beszédet mond: A honalapító Halmos család dédunokája: Halmos Kristóf.Közreműködik: Sirákné Kemény Kinga ének művész, és Matus Mihály tárogató művész.
Minden érdeklődőt szeretettel vár a Polgári Kör vezetősége.

A meghívó két témát is érint: a "honalapító család"-ok fogalmát, valamint a Halmos családot. Először a "honalapító család" különleges, helyi jelentéstartalmáról szeretnék megemlékezni, majd a Halmos család életéből elevenítek fel egy eseményt.
Kik a "honalapító" családok Baross Gábor telepen? Hagyományosan azokról a

Haditábor Nagytétényben: Campona

Mielőtt belevetnénk magunkat az ókori emlékekbe, újra ajánlani szeretnék egy programot a hétvégére!

• Kulturális Örökség Napok Budafokon:  Bár Baross Gábor telepen idén nem lesznek programok, Budafok kitett magárét, és több programmal is várja a látogatókat, részben a Budafoki Péter-Pál utca és Környéke Polgári Kör jóvoltából. Katt ide! 

Szolgálati közlemény: minden bejegyzésnél van egy olyan, hogy "további bejegyzések." Arra kell kattintani, hogy a teljes cikk olvasható legyen. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe. :) 

Járdányi-Paulovics István a harmincas években Nagytétényben kutatott Campona romjai után. A neves régészt elsősorban a pannóniai limes (megerősített határsáv) érdekelte, de végzett ásatásokat Szombathelyen is, ahol az általa feltárt romkertet később róla is nevezték el. Nagytétényben nem kapott közterületet, pedig itt is ásott, méghozzá ő kezdte el feltárni Camponát, Nagytétény római kori táborát. A munka az 1930-as években folyt, de a kézirat tudtommal csak 1957-ben lett publikálva a szerző halála után. Közvetlen barossi vonatkozása nincs ugyan, de ez ne tántorítson minket, kárpótol a megtalálta hadipénztár, a kastély hiányzó pincéje és az a fura kanyar a Nagytétény úton. 

"Magának Campona táborának a helye,

Anyakönyvek 2. - A gyakorlatban

A cikksorozat előző részében (itt) már volt szó arról, hogy mi is az az anyakönyv, és hogy hogyan állunk velük. Na de mire jó egy anyakönyv? És miben segítenek? 

Forrás: lira.hu

Azzal kezdeném, hogy miben nem segítenek. Abban nem segítenek, hogy megismerjük egy település vagy környék teljes lakosságát. Ebben a népszámlálások és egyéb összeírások segítenek, amik pillanatfelvételt készítenek. Viszont egy adag szerencsével családokat lehet belőle rekonstruálni, de elég nagy munkával. Ennek Andorka Rudolf a hazai "atyja", akit már a nyolcvanas években is érdekelt a téma, és kutatott az Ormánságban is, de egy mobil társadalomban, ahol az emberek rendszeresen költöznek, gyakorlatilag bármit megtalálni. Mondok egy példát. 

Egy ismerősöm Budapesten született, a 11. kerületben, minden bizonnyal itt is lett anyakönyvezve polgárilag. Egyházilag feltehetően valamelyik sashegyi katolikus plébánián jegyezték be a nevét, és elvileg minden további eseményt bekerült ebbe az anyakönyvbe - ez amúgy az esetek nagytöbbségében gyakorlatban nem valósul meg. Átköltözött a XII. kerületbe, és házasságot

Nagytétény megújult. Az első helytörténeti séta Barosson

Nagytétény ma. Forrás: mno.hu

Az elmúlt egy héten - ahogy az beharangoztam - két fontos esemény is volt. Az egyik Nagytétény megújult városközpontjának az átadása, a másik pedig az első BarosssBlogos séta. Nézzük őket szépen sorjában! 

Nagytétényre már ráfért a felújítás, a Szelmann ház sem volt jó állapotban és a Zsinagóga is régóta várta, hogy méltó módon helyre legyen állítva. A felújítás szerintem szépen sikerült, és jó ötlet volt az is, hogy egész napos programsorozattal vegye birtokba a nép az új épületeket. Nézzük, hogy mi változott! 

Budapest felé haladva az első szembetűnő változás a Szelmann ház megújulása. A felújított épülettől azt vártam, hogy nagyobb színpadot és

A püspök útja

A mai blogbejegyzés nem igazán a múltról szól, csak egy forrás erejéig idézzük meg a letűnt időket, sokkal inkább a jövőről lesz szó benne. Íme a közeljövő programkavalkádja kicsiknek és nagyoknak! 

• Augusztus 30. Péntek: Egész napos városrészmegnyitó fesztivál Nagytétényben (Részletes program itt.) 
• SZEPTEMBER 3. KEDD: A PÜSPÖK ÚTJA. A barossi templom felszentelésének 80. évfordulója alkalmából végigjárjuk azt az utat, amit Shvoy Lajos püspök járt be, amikor a pont nyolcvan éve egész napját a telepen töltötte. Megismerjük a Páll-féle vendéglőt, korabeli lelkészlakot, a kétszeresen utcanévadó Wenczel Árpádot és máig ismert kertjét, valamint a korabeli egyházközségi "elit" pár tagját is bemutatom. Ezen kívül fény derül arra, hogy mennyibe került egy ebéd a püspökkel, mit rontott el a Nagytétényi Újság és hogy hogyan csalt az építőmester.
  Gyülekező: 16:45-kor a templom előtt. (Indulás: 17:00)  A séta kb. 18.15-ig tart. 
• Szeptember 7-8. Szombat-Vasárnap: Borfesztivál Budafokon (Program itt.)

És akkor most jöjjön a forrás: 

Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr!

F. é. szeptember 3-án tartandó templomunk felszentelésére az alább összeállított

Rózsakert

Budafok-Tétény története nem csak a történészek számára létezik. Bizony, más szakmák tudósai is foglalkoznak ezzel a területtel, és érdemes rájuk is figyelni, mert sokat lehet meríteni tőlük is. Amit most be fogok mutatni, az nem más, mint egy építésznek az írása a Rózsakertről, pontosabban a Kertészeti Kutatóintézetről. A intézmény végső soron a kerületben nagy névnek örvendő Klauzál Gáborhoz is kötődik, 

Forrás: http://www.resinfru.hu/rozsakert

hiszen ő alapított faiskolát pont a György villa és a Park utca közötti területen, tehát ahol ma a rózsakert található. Hild György, az épület tervezője 2003-ban, tíz éve írta doktori értekezését, amiben a volt faiskola mellett bőségesen kitér a kert környékére, tehát az egész kerületre.

A könnyen elérhető, néhány tételes szakirodalom mellett egy végtelenül egyszerű módszert használ a környék megismerésére: összegyűjtötte a térképeket Budatétényről és környékéről, keletkezés szerint sorba rakta őket, és elkezdett

Anyakönyvek 1.

A Wikipédia szerint az anyakönyv latinos formája, a "matricula" a "matrix" szó kicsinyítő képzős származéka. Belegondolva a filmcímként szép karriert befutott szó gyanúsan közel áll a "mater" (anya) szóhoz, a matematikában pedig legjobb tudásom szerint lényegében táblázatot jelent. Mivel az anya és a táblázat között nehezen találunk kapcsolatot, valóban logikusnak tűnik, hogy az anyakönyv tartalma és táblázatos elrendezése jelenti az összekötő kapcsot. Ez esetben az anyakönyv latin neve (ahogy a magyarban is) kapcsolódik a "mater" szóhoz, majd a táblázatos elrendezést felhasználta a matematika a maga szakkifejezésének a megalkotására - gondolom én laikusként.

Ez után a bevezető után az anyakönyvet még nem látott olvasó már erősen gondolkodik, hogy pontosan miről is beszélünk? Általában az emberek az anyakönyvi kivonattal találkoznak, ami egy lap, az anyakönyvek viszont hatalmas,

Csák Ibolya olimpiai bajnok

Egy viszonylag távoli összefüggést nagyítunk fel, ha azt mondjuk, hogy közvetlen kötődése van a berlini olimpiának Baross Gábor telephez. Ennek ellenére mégis megér egy cikket Csák Ibolya története, mert az atlétanő nemzetközi jelentőségű sportember, akinek érdemes ismerni a történetét. 

Forrás: Wikipédia

Csák Ibolya magyar atléta, aki magasugrásban és távolugrásban is többszörös magyar bajnoki címmel büszkélkedhetett. Huszonegy évesen női magasugrásból olimpiai bajnoki címet szerzett Berlinben 162 cm-es csúccsal. Két évvel később, 1938-ban második helyezett lett az Európa-bajnokságon Bécsben, de kiderült, hogy a győztes versenyzőnek, Dora Ratjennek a férfiak között kellett volna indulnia, így utólag Csákot hirdették ki győztesnek, és itt ugrott 164 cm-es Európa-rekordot, amit csak 24 év elmúltával

Visszatértem

A cím utal egyrészt arra, hogy Berlinből hazaköltöztem Budapestre, másrészt arra, hogy hosszabb kihagyás után újra frissült a blog. Tehát a BarosssBlog nem szűnt meg, csak az utóbbi időben nem volt időm új bejegyzéseket írni. A munka viszont nem állt meg, sőt, örömmel jelentem, hogy elkészült a telep történetéről szóló könyv első változata! Jelenleg a kézirat véglegesítése folyik. Erről sok részletet még nem árulnék el, mert még képlékeny az egész, annyit viszont elmondhatok, hogy

Barossi portrék

Mint azt írtam, folyik a leendő könyv szövegezése (még mindig nem fogom fel teljesen, hogy könyvet írok). Nem fogok most a koncepcióról, célokról és hiányokról írni, az majd a bevezetőben kerül terítékre, viszont a könyv egy részét, amolyan mellékletét vagy kiegészítésként szeretném bemutatni, és - nem titok - segítséget is kérni vele kapcsoltban. Ezek pedig a barossi portrék munkacímen futó rész. 

A telep történetében vannak olyan személyek vagy akár családok, akik sokat tettek azért, hogy szebb környezetben, jobb körülmények között élhessenek az emberek a telepen. Az életükről sajnos sokszor elég keveset ismerünk: a forrásokban általában csak az jelenik meg, hogy tagja volt ennek az egyesületnek, feladatot vállalt abban a társaságban, aláírt egy amolyan szerződést. Egy s

zemélyről írtam rendes életrajzot, még évekkel ezelőtt, az hónapokig tarto

Barossi iskolások

tt, most erre nincs idő, és nem is gondolom, hogy feltétlenül szükséges. Anyakönyvi adatok és szerződések alapján egy életút vázát meg lehet rajzolni, de ezt  aztán visszaemlékezések, naplók, személyes források egészítik ki, teszik teljessé. 

Most vadászok, ehhez kérek segítséget. Nem csak naplókat vagy személyes élményeket, és nem csak életrajzi adatokat, neveket (szülők, testvérek, házastárs..), születési és működési helyeket. Mindent, ami az illetővel kapcsolatos lehet. Az Oberding családot, vagy Tessely Károlyt már korábban bemutattam pár sorban itt, a blogon, de ezek is kiegészítésre szorulnak, nem teljesek. Hasonló életrajztöredékek készülnek a következő családok, emberek munkásságáról, főleg a velük kapcsolatos információkra vagyok kíváncsi: 

• Ambrus Győző
• Bessenyei Sándor és családja
• Detre Károly
• Dr. Kesselyák Adorján
• Felkler (korábban Traupmann) család)
• Hasek Géza
• Halmos Gusztáv és családja 
• Hupka Péter 
• Kántor Imre
• Oberding család 
• Páll család 
• Sólyom Barna Zoltán 
• Stádinger Borbála
• Tessely Károly
• vitéz Barotányi Ferenc
• vitéz Pusztay János 
• Wenczel Tibor és Árpád

Minden segítséget köszönök! A barosstori@gmail.com drótpostacím természetesen működik.

A templom alapkőtétele

A Baross Gábor telepi Jézus szíve egyházközség nemrég elindította facebook-oldalát (link), valamint megújult honlap (link) várja a  virtuális térben keresgélő felhasználókat. Az alapítás dátumaként 1933. május 5-e van megadva. A templom honlapjáról kiderül (itt), hogy ezen tették le a templom alapkövét, ezért esett erre a dátumra a választás.  Az alapkőtétel fontos esemény, de egy ilyen ünnepségen már minden bizonnyal áll egy építtető a projekt mögött, megvannak a tervek, rendelkezésre áll a megfelelő összeg, és még sorolhatnánk, hogy mi minden áll észen arra, hogy felépüljön a templom, vagy bármilyen más épület. A barossi templom esetében is így volt: hét éve voltak szentmisék a telepen, évek óta működött a Templomépítő Egyesület, és az évtized elejétől állandó lelkésze is volt a frissen alakult egyházközségnek. 

Az, hogy mégis az alapkőtétel dátumát jelölik alapításként, két oknak tulajdonítható. Egyrészt ez egy képekkel is dokumentált esemény pontos(nak vélt) dátuma, ami ráadásul komoly szimbolikus jelentőséggel bír az esemény jellegéből adódóan. Másrészt pedig a facebook-oldal neve "Baross Gábor telepi Jézus Szíve Templom", nem pedig egyházközség. A templomépítésnek pedig valóban a szimbolikus kezdőpontja az alapkőtétel. 
Nézzük, mi történt 1933. május 5-én! 

Tessely Károly már minden bizonnyal kiadta az első, sőt, első két számát a Nagytétény Újságnak, Bizzer Pál, a barossi lelkész pedig erősen készülhetett a magas rangú vendég, dr. Büttner Ferenc pápai kamarás fogadására, és az ünnepségre. Kiss Jánosnak, Nagytétény bírójának a nap folyamán többször eszébe jutott a megírandó (vagy már megírt) beszéde, Peterkovics Lajos pedig a fejadagokat számította ki, és azon dolgozott, hogy minden vendég jóllakhasson az alapkőtétel után. 
Igazából mindez csak feltételezés, erről a napról nem szólnak külön források. 

Alapkőtétel. Forrás. Párkányi, 199. o. 

A következő év elején a Templomépítő Egyesület évi záróljelentésébe a következő szöveg kerül be: "Május 5-én volt templomunk alapkőtételi ünnepélye..." Párkányi ezt a mondatot szó szerint idézi 1958-ban, de a végjegyzetből kiderül, hogy nem biztos a dolgában, mert május 4-e és 7-e is szerepel itt-ott lehetséges dátumként. A jegyzetet a következő generáció nem mindig olvasta, és - bár a szintén 1958-as Historia Domusban jól szerepel a dátum - 1983-ban pedig az Ötven év krónikája című irat ismeretlen szerzője csak a május 5-ét veszi át. Feltehetőleg ez alapján, akár a Krónikával párhuzamosan készült az a templomi tabló, aminek a szövege felkerült a templom honlapjára is. Innen ered a tévedés. 

1933. május 5-e pénteki napra esett. Hétköznap ritkán szoktak ilyen fontos egyházi eseményeket tartani, ráadásul munkanapon az emberek többsége nem is tudott volna eljutni az ünnepségre. E fölött elsiklana az ember, ha nem kerülne képbe több dátum is, amik közül igazságot kell tenni. Május 4-éről nincs semmilyen forrásunk azon kívül, hogy Párkányi említi, viszont a 7-e vasárnapra esik, és ha ez nem lenne elég érv, több írásos forrás is ezt támasztja alá. A Nagytétényi Újság tudósításában például ez a dátum szerepel, sőt,  Bizzer Pál lelkésznek püspökhöz írt levelében (SzfvPL 4569AB 1039/1933) is ez a nap lett megjelölve. Ez így együtt már azt hiszem, elég indok arra, hogy fény derüljön arra, hogy miért siettem ennyire ennek a bejegyzésnek a megírásával.
Pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, 1933. május 7-én délelőtt tíz órakor kezdődött az a szentmise, aminek a keretében megáldották a barossi templom alapkövét. Kerek évfordulóhoz érkeztünk tehát, ami azt is előrejelzi, hogy szeptember 3-án lesz 80 éve felszentelve a barossi templom.
Isten éltesse! 

BarossBahn

Nemrég az a kérdés érkezett hozzám, hogy írjak a Baross Gábor telep mellett feltűnő vasútról, ami néha feltűnik régi térképeken. Gondolkoztam, hogy hol találkoztam én ezzel a vasúttal, merthogy találkoztam vele, és arra jutottam, hogy (tudomásom szerint) gyakorlatilag csak Párkényi ír róla, mindenki más csak az ő információit használja fel. Úgyhogy most közreadom azt a szöveget, ami a monográfiában található, és hogy ne csak egyszerű forrásközlésről legyen szó, erősen végiglábjegyzetelem, mintha egy sebtében megírt kritikai kiadás lenne. Párkányi szövegét betűhít átírásban közlöm, a nagyobb egység végén zárójelben az oldalszám szerepel. A könyv szemléletmódja külön megérne egy bejegyzést, ezzel itt külön nem foglalkozom. Íme! 

Az 1918-19-es év azért hozott uj szint is Baross Gábor telep életébe:¹ akkor első esetben és azóta többször is ráirányult a figyelem a XV. utca felett levő, még ki nem aknázott kőbányára. Egész komoly formában indult meg az üzem a Baross Gábor telep-iek nem kis büszkeségére. A bánya és irodája (X. utca 11. - a mai Tátrai -féle házban) között telefonösszeköttetés volt; az első telefon Baross Gábor telepen! A leszerelt budatétényi kőfejtők olyan ütemben kezdték meg a munkát, hogy a kövek elszállításáról is gondoskodni kellett. Ezt a problémát is hamar megoldották: gazdasági vasut felszerelés hoztak és ennek megfelelő pályát építettek. Ennek a pályának a megépítése nem volt kis gond az emelkedő miatt: a vasut a bányából indult ki a XV. utcával párhuzamosan, majd a Tüske -féle telek mellet – a Rosinger-féle kőbánya² tövében a kaszinó³ épület mögött, - a XIII. utca sarkán keresztezte a Főző László utat,⁴ majd annak Nagytétény felőli oldalán haladva érte el a MÁV vonalát, ahol – a dögtemető mellett, - a végállomása volt.
Az ismét életre kelő, a nehézségekkel mind nehezebben megküzdö lakosság reménységgel nézte ezt a gazdasági szempontból tulméretezett munkát azzal a titkos gondolattal, hogy az személyszállításra is alkalmas lesz és a Budapestre bejárókat a napi 30 perces gyaloglástól megmenti.⁵Azonban alaptalan volt minden reménykedés: a próbautján kívül alig volt üzemben a kisvasut. Szemerkélő esőben, késő délután indult meg valamikor 1919. júniusának végén a kismozdony (oldalán a díszes Ilonka névvel) 6-8 duplakővel megrakott kiskocsikat huzva maga után, amelyet mi mezitlábas gyerekek – szenzációra éhesen, – játszva tudtuk követni egészen a XIII. utca sarkáig. Itt a szerelvény – nem tudtuk, miért – hirtelen megállott. De hamarosan rájöttünk ennek az okára: a munkavezető leszállt a mozdonyról és botjával szétkergette a 30-40 főnyi gyerekhadat;ugyanis egy nagy követ hengergettek a sínre és ránk gyanakodtak, vagy csak a bosszujukat töltötték ki rajtunk.
Néhány nap múlva megtudtuk, hogy miért nem működik a kisvasút. Trafikosztás volt a VII. utca sarkán lévő Csathó-féle házban (ma is dohánybolt).⁶ Akkor láttuk, hogy a Vörös Hadsereg egy alakulata ágyukat állított fel a mai templomdombon a Duna felé, hogy tüz alá vehesse a Dunán esetleg felfelé törekvő „fehár gárda” monitorjait.⁷Néhány nap múlva elvontatták az ágyukat. Elkezdőtött a román megszállás,⁸ majd a Horthy uralom;⁹ a gazdasági vasut anyagát visszaadták korábbi tulajdonosának. Jött Trianon,¹⁰ a menkültek és velük együtt a lakásgondok, a letelepedési lehetőségek keresése: Baross Gábor telepen akarva-akaratlanul megindult az élet. (117-118)

A 30-as éveknek volt még egy szenzációja, mely majd mindenkinek, de főleg az akkor már Apponyi úttá lett Főző László ut lakóinak a kedvét elvette az ittlakástól: illetékesek ujra felfigyeltek az itteni bányára. Most nem követ fejtettek, hanem kőport termeltek: ezzel akarták a szikes talajt az országban megjavítani. Budatétény MÁV megállónál (miért Budatétény?)¹¹ külön vágányt építettek, amelyhez drótkötélpályán szállították a kőport. Az Apponyi út Nagytétény felőli oldalán húzódó pálya (mely a templomszentelés¹² egyik képén is látható!) nem volt valami szép látvány. Ormótlanságával túlzottan zavarta a táj harmóniáját, különösen a XI. utca sarkán hosszan elnyúló faépítmény, ameddig a bányából emelőgéppel továbbították a teli csilléket, míg innen saját sulya vitte tovább a lejtős pályán. A néhány évig tartó állandó zörgés, a hatalmas por, a kapu bejáratoknál álló védőállványok sok ember kedvét szegték s igyekeztek menekülni innen.¹³ Természetesen a lehetetlen állapot megszüntetésére is minden követ megmozgattak, ami végre is sikerrel járt. (121)

 

1Itt valószínűleg arra gondol a szerző, hogy a háború alatt megakadt a fejlődés.

2A kőbánya helyén állhat ma a XIII. utcával szemben lévő gombapince.

3A kaszinó a harmincas évekig működött a telepen, a mai Dózsa György út 85-ben.

4A harmincas évektől Apponyi út, ma Dózsa György út. Főző László jegyző volt Nagytétényben a századforduló idején.

5Párkányi arra a visszatérő problémára utal, hogy a legközelebbi tömegközlekedési eszköz a mai Nagytétényi út melletti HÉV vagy a vasút volt, odáig gyalog kellett eljutni.

6Csathó festőművész és fűszeres. Keresztnevét nem ismerjük, háza ma a Dózsa György út 47/b számot viseli. A ház tulajdonosa 1917. június 30-től György Endre erzsébetfalvi (később Pesterzsébet, ma Budapest része) lakos és felesége az új tulajdonos, akiktől a börtönből való szabadulása után Haverda Mariska bérli a hatvanas évekig.

71919 nyarán vagyunk, a „fehr gárda” a Horthy-féle nemzeti hadsereget jelenti, akik a Tanácsköztársaság erőivel álltak szemben, és Szeged felől közeledtek Budapest felé.

81919. augusztus 3-án szállta meg a román hadsereg Budapestet.

9Horthy 1919. november 16-án vonult be a Nemzeti Hadsereg élén Budapestre. Párkányi 1958-ban írta könyvét, és – bár nyomtatásba nem került, - szóhasználatában több helyen tükrözi a kor fogalomhasználatát, bár alapvetően a barossi katolikusok szemszögéből ír.

101920. június 4.

11A Baross Gábor telep és Budatétény határában fekvő vasútállomást a Baross Gábor telepi Polgári Kör 1935-ben át akarta nevezni, „ Baross Gábor telep – Budatétény”-re, mondván, hogy „A szóbanforgó vasuti megállót főként a Baross-telepi közönség veszi igénybe.” (Nagytétényi újság, 1935. aug. 15. III. évf. 16. szám 7. o.) Ebből vita kerekedett az újság lapjain, de máig Budatétény az állomás neve.

121933. szeptember 3. Ezek szerint a drótkötélpálya ez előtt épült.

13A vasutat pozitívan értékeli Párkányi, a drótkötélpályát azonban egyértelműen negatív színben tünteti fel. Valójában a harmincas években népesült be leggyorsabban a község, amiből Baross Gábor telep is kivette a részét.   

A cím és a bejegyzés ötletgazdája O. Gábor, köszönet érte! 

Május elseje

A Nagytétényi Újság 1938. május 1-i számlának címlapja éppen 75 éve jelent meg. Az újság története során ez az egy szám, ami valamiképpen megemlékezik erről a napról.

Költészet napja

A Költészet napja alkalmából álljon itt egy vers, amit egy barossi lakos írt, és a Nagyététényi Újság 1935. április 15-én közölte!

Országos Tudományos Diákköri Konferencia

Régen írtam arról, hogy hogyan is áll valójában a projekt? A hírek elapadásának az oka az, hogy mostanság nem járok kutatni, hanem az utóbbi fél évben az írásé a főszerep. Még novemberben készült el egy tanulmány, ami "A helyi identitás kialakulása és az épített környezet a Baross Gábor telepen (1905-1950)" címet viseli. Ez a dolgozatot adtam be OTDK-ra. Ez a hallgatók számára megrendezett szakmai program, aminek csúcsa a kétévente megrendezett országos konferencia, ahol a résztvevők egy részét díjazzák is.  Idén április elején Debrecen adott otthont az OTDK-nak.

A rendezvény két éve is élményt adott, és az idei is emlékezetes marad. Nem csak arra kap lehetőséget az ember, hogy megmutassa magát szakmai közönség előtt és több oktató véleményét meghallgassa, hanem kapcsolatépítésre is kiváló lehetőség. Nekem például nagy élmény volt, hogy az egyik bírálóm odajött külön, gratulált a dolgozathoz, tanácsokat adott a továbbiakhoz, és kérte, hogy a további fejleményeket küldjem el neki. Sőt, a dolgozatom alapján kitalálta, hogy ki a konzulensem. Érdekes élmény volt.

A dolgozat az írásbeli bírálatok alapján jól sikerült, magas pontszámot sikerült elérni, a szóbeli előadásra való felkészülésre viszont nem jutott elég időm, így az amúgy is kis létszámú szekcióban nem sikerült eredményt elérni. Viszont megkaptam a Debreceni Egyetem Modernkori Magyar Tanszékének különdíját, aminek nagyon örülök: a szakmai elismerés sokat jelent. Ezúton is köszönöm a segítséget mindenkinek, akik hozzátettek a projekthez! Hosszú lenne felsorolni őket, külön meg szeretném említeni Szívós Erika tanárnőt és Pelikán Imre bácsit. 

A dolgozat összefoglalója itt olvasható a 465. oldalon. Érdemes olvasgatni a többi összefoglalót is! 

Grosse Heide

 A Pallas lexikon Tétény címszavában ezt olvashatjuk: „a község felett terül el a Grosse Haide név alatt ismert kietlen puszta, melyen nagy kőbányák vannak.” Ez a „Grosse Haide” vagy „Grosse Heide” és „kietlen puszta” kifejezés azóta többször szerepel a Baross Gábor telepről szóló helytörténeti munkákban, mint szakirodalomban, mint annak a területnek a megnevezése, ahol kialakult a telep. Párkányi ezekkel a kifejezésekkel indítja a telep történetét feldolgozó részt, valamint egy közkézen forgó, interneten is megtalálható, a telep rövid történetét bemutató írásban is szerepel „Grosse Heide”-ként. Mondhatni toposszá vált, iskolai helytörténeti vetélkedőben is találkoztam vele, sőt, magam is használtam. 

Az „Haide” a huszadikszázad végére „Heide”-vé alakult át. Ennek oka szerintem az, hogy a német „Haide” kifejezés általában nem szerepel a szótárban, mivel egy szakkifejezéssel van dolgunk, amit ráadásul mindkét magánhangzóval (e-vel és a-val is) használnak. Magyarra „fenyér”-ként fordítják, és sík, cserjés területet jelöl. A „heide” szó a köznyelvben pusztaságot jelent, így az egész kifejezést „nagy pusztaság” vagy „nagy fenyér” alakban lehetne fordítani.

A harmincas években a Nemzeti Egység Pártjának helyi szervezete erdősíteni akarta a „'Grosse Heide'-nek nevezett sokezerholdas fennsik egy részét.” Mivel a telep nem fennsíkon fekszik, nem eshet egybe a két terület, ezért elkezdett érdekelni a téma. A megoldást végül a II. Katonai felmérés térképe szolgáltatta, amelyen egyértelműen a Tétényi fennsíkot jelölik ezzel a névvel.

A Wenczel-fivérek

A Wenczel-fivérek, Tibor és Árpád hivatalosan Budatétényben éltek ugyan, de közel voltak Baross Gábor telephez: a mai Vencel-kert és Vencel utca viseli a nevüket, itt volt a telkük. Budapestről költöztek ki, kezdetben csak nyaralót vettek, majd a helyi közéletbe is bekapcsolódtak. Biztosan tudunk még egy testvérükről, Tivadarról, aki 1900-ban klinikai gyakornokként dolgozott a lakcímjegyzék szerint. Szintén innen derül ki, hogy a család a budapesti Mária Valéria utca 19-ben lakott. A gyerekek ekkor már félárvák, édesapjuk, aki szintén Tivadar névre hallgatott és kúriai bíró volt, már 1891 előtt elhunyt, így a családot özvegye, Heinrich Karolina vezette.

dr. Wenczel Árpád, mint a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja minden bizonnyal a leggazdagabbak közé tartozott Barosson. József körúti lakásából járt budatétényi nyaralójába, amihez úszómedence és több melléképület is tartozott. Befolyását jelzi, hogy a templom felszentelése alkalmából külön meglátogatta Shvoy Lajos, a székesfehérvári püspök. Róla kapta a nevét az Árpád utca, ami a mai Rózsakert utcának volt egy szakasza.

Az ügyvéd úr aktívan részt vett a közéletben: a Templomépítő Egyesület bizottsági tagja volt, később védnöke is. A harmincas évek második felében a nagytétényi közgyűlés elnökeként tevékenykedett, és Budatétény képviselő-testületének is tagja.

Tibor amellett, hogy miniszteri tanácsos volt, Barosson az egyházközség is sokat köszönhet neki. Kezdetektől tagja a képviselő-testületnek, 1928-ban pedig a Templomépítő Egyesület elnökévé választják. A templom megépülése után a Templomépítő tagdíjait radikálisan – 12 pengőről 2,4 pengőre – akarta leszállítani a nehéz gazdasági helyzet miatt, hogy sikeresebb legyen a tagtoborzás. Elképzelését Bizzer Pál lelkésszel szemben is támogatta a tagság, de azzal a feltétellel, hogy a következő év végén határoznak arról, hogy megtartják, vagy visszaállítják-e a tagdíjakat. Ő javasolta azt is, hogy az egyesület ne változtasson a működésén annak ellenére sem, hogy a templomot felszentelték, hiszen még sok tennivaló akad. Tibor 1940-ben már mint nyugdíjas tevékenykedik.

Sportélet Barosson

Baross Gábor telep sportéletével kapcsolatban általában a focicsapat sikereit szokták kiemelni. A hagyomány szerint „sok győzelmet kevés vereséget könyvelhetett el a csapat több évtizedes fennállása alatt.” A csapat a helytörténeti irodalom szerint 1915-ben alakult, de két évvel korábban már barátságos mérkőzést játszanak: „A BAFC folyó hó 15-én a Baross Gábor telepi Sport-Clubbal tartott barátságos mérkőzést a Baross Gábor-telepi pályán és 6:1 arányban győzött.” A focipálya kezdetben a XV. utca fölött, a Tétényi Fennsíkon volt, de később kevésnek bizonyul az egy focipálya. A Baross Gábor telepi Ifjúsági Kör kéri a községet, hogy a VIII-IX. utca magasságában engedjenek át nekik egy focipályányi területet, aminek a használatáért fizetnének is. Az Ifjúsági Kör valószínűleg ekkortájt alakult, mert az a község válaszában nem csak a kérésre reagál, hanem felsőbb utasításra a kör létrejöttét sem hagyja jóvá. A miniszteri vélemény szerint „az alakulás nem ígérkezik életrevalónak,” mert kevés a tag és alacsony a tagdíj, valamint a „pár percnyire” (sic!) levő Budafokon három hasonló egylet is működik. Nem csak az alakulás, de a területbérlés sem volt sikeres: Nagytétény képviselőtestülete a Levente egyesület sportpályára hívja fel a figyelmet, amit a kérelmezők használhatnak is, „ha a Leventeegyesületbe beiratkoznak.” A Baross Gábor telepi Ifjúsági Kör valószínűleg az eset után megszűnt, nem maradt fel irat arról, hogy újra kérelmezték volna alapszabályuk jóváhagyását.

A Baross Gábor telepi focicsapat 1931-ben megszűnt, majd három év múlva a Polgári Kör Futball Szakosztályaként alakult újjá, az újraalakult csapat első mérkőzéséről a Nagytétényi újság tudósított is: 

A futball mellett több más sport is kötődik Barosshoz. A Hungária Gumigyár Közművelődési Egyletének például külön Vívó Szakosztálya volt, a Polgári Körben pedig a Sport Szakosztály működött a harmincas években. Közvetve kötődik Barosshoz egy olimpiai bajnok is: Csák Ibolya 1936-ban a berlini olimpián bizonyult a legjobb magasugrónak, így a magyar női atlétika első olimpiai bajnoki címét szerezte meg. Ő maga közvetlenül nem kötődött Baross Gábor telephez, de az atlétika felé az itt élő Kesselyák Adorjánné indította el. 

Csák Ibolya (Forrás: Wikipédia)

Alsó és felsőtelep

Furcsa eset történt a Baross Gábor telepen az elmúlt héten. A Nemzeti Egység helyi vezetősége szívélyes látogatást tett Baross Gábor telepi híveinél, hogy a községi választásokkal kapcsolatban tájékoztatást kapjon az ottani jelölésekről.
 Le kell szögeznünk azt a tényt, hogy a telepiek példás együttműködéssel Gömbös Gyula kibontott zászlaja alá sorakoztak és a hatalmas többség szívvel-lélekkel támogatja Nagytétény községet hazafias munkájában.
A furcsa eset mégis megtörtént, ugyanis felállott egy Tüske nevü polgártársunk, aki kijelentette, hogy ő a felsőtelepen lakik s a felsőtelepiek nem azonosítják magukat az alsótelepiek jelöltjeivel.
 Ez a különös felfogás mindenkit méltán gondolkodóba ejthet. Alsó és felső telep?! Most, amikor a nemzeti összetartás, a Nemzeti Egység gondolatát akarjuk diadalra juttatni az egész vonalon! Alsó és felső telep! Most, amikor országos viszonylatban is teljes összefogásra van szükség. És ebben az atmoszférában jön Tüske úr, aki még Baross telepet is parcellázni kivánja.
 Szerencsére a szavazásnál a gyülekezet nem azonosította magát e furcsa felfogással, mert Tüske úr magára maradt különleges parcellázási elméletével.

Nagytétényi újság, 1935. júl. 1. III. évf. 13. szám 5. o.


Tessely Károly a főszervezője a műkedvelő előadásoknak. "Ezekben az előadásokban a hely visszásságokat is színre vitték (Alsótelep - Felsőtelep ellentéte)."

Joó Ernő: Tétény-Promontor. 1988 333. o.


Összesen ez a káét forrás utal arra, hogy lett volna alsó- és felsőtelep ellentét Barosson.

Tervek, eredmények

Az utóbbi hetekben nem volt új bejegyzés, de a munka folyik tovább, csak lepihent egy időre. A bejegyzések hiánya ugyanakkor nem jelenti azt, hogy nem történt semmilyen előrelépés a projektben. Sőt! Két nagyon fontos esemény is történt. A bejegyzés első fele elég kötetlen lesz, egyszerűen adja magát a történet, el kell mesélni! 

December vége felé Imre bácsinál jártam, és a telep története is szóba került. Ezt mondta Imre bácsi: "Sok helyen tudják, hogy készül a Baross Gábor telep története, néha teszek ezzel kapcsolatban kijelentéseket is. Legutóbb azt mondtam, hogy egy nyers változata februárra készen lesz." Ezen a ponton egy pillanatra elsötétült a világ. Februárra!?! Végülis én is így számoltam, de az még szeptemberben volt, azóta egy fejezet készült el, és az is nehézkesen. De hogy februárra ebből összeálljon egy könyv!?! "Nem kell olyan részletesen, mint eddig írtad, de lehetséges, hogy februárra tényleg megvalósul?" "Persze, megoldható." - hallottam a hangomat. 

Azóta persze normalizálódott a helyzet, főleg bennem. Nem fogok egy hosszú, szakmának szóló szöveget írni a társasdalomról vagy a helyi identitásról, hanem ezt ez klasszikus helytörténeti munka lesz: azoknak fog szólni, akik érdeklődnek a telep történet iránt, közük van hozzá, vagy akár itt is laknak. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak egymás után dobált, kronológikusan leírt történet lesz, de mivel az egésznek a struktúráját, súlypontjait még nem találtam ki, ezért egyenlőre írni sem tudok róla. Mindenesetre megvan a programom februárig. A szakmai rész pedig majd később kerül sorra. 

Az utóbbi napokban egy újabb bibliográfiai tétellel bővül a Baross Gábor telep történetével foglalkozó szakirodalom. Külön öröm, hogy ezzel párhuzamosan új oldal jelent meg a blogon, Publikációk címen. Az Első század című HÖK-ös folyóirat ugyanis - bár nyomtatásban nem jelenik meg, csak online - megjelentette a BarosssBlog projektjének első eredményét egy, a telep kialakulásáról szóló tanulmány formájában. Tessék olvasni, hozzászólni! Ajánlom az Első század többi tanulmányát is! 

A munka folyik tovább.