Magyarization

(Gondolatcsíra. Nincs kész, csak helyzetjelentés! Berlinhez és Barosshoz is kötődik, ezért mindenhol fellelhető.) 

A címben szereplő kifejezést nem én találtam ki, hanem egy angol nyelvű szakszövegben olvastam. A jelentése magyarosodás. Végül is sokkal egyszerűbb kimondani, mint azt, hogy "hungarianization." 

Két órám is van itt Berlinben, aminek nyomán a nemzet, identitás kérdéskörben igencsak sok gondolat fordul meg a fejemben. Az egyik a XX .századi Dél-kelet Európáról szól, a másik pedig Pop&nation címre hallgat, és a tanár saját állítása szerint a Nena egy számától vette (itt lehet meghallgatni). Most az órák során megfogalmazódott gondolatok egy részét írom le olyan állapotban, ahogy jelenleg a fejemben vannak. 

Ma két kiselőadást hallgattam meg a Pop&nation órán. Az egyiket egy dél-angliai srác tartotta, majdnem teljesen érthetetlen kiejtéssel, és a skót öntudatot boncolgatta: azt mondta, hogy konstruált identitás. A skótduda és skótszoknya például nem is skót találmány, főleg nem ősi skót jelkép. Természetesen sok szó esett az angolokról, britekről: a skótok például nem angolok, de kötődnek az Egyesült Királysághoz. A második előadást egy francia-belga-brüsszeli lány tartotta. Francia az anyanyelve, Belgiumból jött, és Brüsszelben él. Belgium déli felében francia anyanyelvűek élnek, északon meg flamandok, az amúgy északi Brüsszel pedig vegyes  lakosságú. Az órát tartó tanár amúgy Jugoszláviában született, és azt hiszem, a mai Szerbia területéhez kötődik, de Berlinben él. 

Rengetegen írtak a nacionalizmusról, nemzetről, nemzeti identitásról (Benedict Anderson, Michael Billig,  stb.). Ennek nyomán nyilván rengeteg meghatározás is született. A mai nemzetfogalmat amúgy általában a francia forradalomtól eredeztetik, mára pedig az államok többségét nemzetállamnak tartják. 

Itt jutottunk el addig a pontig, hogy feltegyük a kérdést: mi is a nemzet? Aki arra vár, hogy a bejegyzés végére előállok egy rendíthetetlen definícióval, az nyugodtan navigáljon vissza a facebook-ra. Egyszerűen csak fel fogok vetni néhány kérdést. 

"- I'm from Belgium here. But at home I'm from Brussels."
"-The Scottish people are British."
"-I'm from Yugoslavia. I'm Serb."
"Az a csehszlovák kislány..."  

Ha valaki nem európai, akkor valószínűleg a fenti mondatok után eléggé megkavarodik. Egy egyszerű kérdésre ("Where are you from?") sokszor bonyolult válaszok érkeznek. Az "öreg kontinens" etnikai sokszínűsége közismert tény, de vajon akkor hol vannak a nemzetek? 

A nemzet az identitás egy szintje - fogalmaztam meg pár hete. Az, hogy ez a szint melyik, az más kérdés. Mindenesetre elő lehet citálni a nemzeti nyelvet (Belgium, Írország, Ausztria és Németország, Svájc), a közös történelmet (Szlovákia, Montenegró  Lettország), vagy a nemzeti kultúrát (mi az a kultúra?), sőt, akár azt is lehet mondani, hogy a nemzet elképzelt közösség, de mindegyik sántít szerintem. (Ez nem tétel, csak feltevés.) 

Tegyük fel például, hogy egy osztály úgy dönt, hogy ők egy nemzet. Kialakíthatják közös jelképeiket, írhatnak himnuszt, lehet címerük, közös nyelvük, programjaik, kultúrájuk. Miért nemzet, és miért nem csak egy osztály? Mert ők azt mondják magukról. Sőt, tovább megyek, államot is létrehozhatnak. Ne tessék csodálkozni, van példa nagyon kicsi államokra! (Például Suwarrow vagy a Sealandi Hercegség). 

Tehát minden más szabályt és a nemzetről szóló elképzelést felrúgva olyan nemzetiségű vagyok, amihez tartozónak vallom magam - legyen az akár magyar, skót, olasz vagy piréz. Igen, ez közhely. 

De térjünk vissza az identitás szintjeihez! Mi is ez a nemzet dolog, amihez legtöbben tartozunk? Hogyan lehet az identitásnak azt a szintjét megfogni, ami a nemzetre vonatkozik? A skót, belga és jugoszláv helyzet bemutatásával kezdtem, ide is térek vissza a bejegyzés végén. Ugyanis ezeknél az eseteknél több szinten is van nemzet: skót vagyok és brit, külföldön belga és otthon francia. Ennél a pontnál jutottam oda, hogy ez a nemzetfogalom elég képlékeny. Mondhatni többemeletes. 

Ezt megfogalmaztam, aztán leromboltam az emeleteket. Az nemzethez tartozás érzését nem szintnek, hanem az identitás egy részének tekintem. Egy olyan része, amit nem érdemes elválasztani bármilyen más identitástól. Mondjuk főleg nem területitől. De vallásitól, iskolaitól, nemitől sem. 

Akkor miért kell külön beszélni róla? Egyszerűen azért, mert mások is beszélnek róla? 

Végül is igen. De inkább úgy mondanám, hogy azért, mert az emberek jelentős többsége erősen kötődik egy nemzethez. Azaz: a téma aktuális. 

Három nemzedék Barosson

1906. december másodikán, Budapesten megszületett Traupmann Valéria, aki tegnap lett volna 106 éves.   Ebből az alkalomból néztem utána a családjának, akik több, mint száz éve élnek Baross Gábor telepen. 

A Traupmann családot alapító családként tartja számon a barossi helytörténet. A telepre költözésük dátumaként 1903 és 1908 is szerepel, de az utóbbi dátum állhat közelebb a valósághoz. Mivel Valéria Budapesten született, és a korban még általában otthon születek az asszonyok,valószínűleg 1906-ban még Budapesten  éltek. Ezen kívül egy másik érv is szól a későbbi dátum mellett: 1903-ban ugyanis még nem állt a telep.

A családfő, Traupmann Béla a XVI. utca 19-be költözött (XII. utca sarka), ahol fűszerüzletet és vendéglőt nyitott. A vendéglőben hétvégente élőzene szórakoztatta a közönséget, esetenként pedig a társasági élet eseményeinek is helyet adott az épület, bár ilyen téren jóval népszerűbb volt a Páll-féle vendéglő a IX. utcában. 1913-ban már a Baross Gábor telepi Polgári Kör tagjaként ír kérvényt a községnek a iskola ügyében, később pedig a Templomépítő Egyesület tagjai között is szerepel a neve.

Csoportkép 1936-ból. Az egyik hölgy Traupmann Valéria.

Béla lánya, Valéria a hagyomány szerint az első védőnő a telepen. A húszas évek közepe tájékán állt munkába, 1927 előtt: ekkor ugyanis már mint a Stefánia Szövetség védőnője kérelmezi Nagytétény községnél a húsz pengős védődői tiszteletdíjat. Az elöljáróság - arra hivatkozva, hogy a Traupmann-lány éppen tanfolyamot végez - helyettesének, Brandeisz Bélánénak küldi a pénzt. Valéria ekkor 21 éves asszony (férje Felker Lajos), és 1926 óta anya is.  

Traupmann Valéria majdnem minden évben felkeresi az elöljáróságot a segély ügyében. 1929-ben meg is kapja, de két év múlva már elutasítják a rossz gazdasági helyzetre hivatkozva - a gazdasági világválság szépen begyűrűzött Nagytéténybe is. 

"Vali néni" a hatvanas évekig dolgozott a telepen. A helyi közéletben való aktív munkát fia, Felker Győző folytatta: részt vett a Polgári Kör újraszervezésében, és több helytörténeti témájú írást is köszönhetünk neki.

Az ismertetett rövid (és vázlatos) családtörténet alapján kirajzolódik a telep történetének néhány fontos pontja. Traupmann Béla részt vállal az iskolaszervezésből és a templomépítés munkájából is - ez a telep első félszáz évének két legfontosabb projektje, a lánya az egyre növekvő népesség egészségügyi ellátásában vállal szerepet, a harmadik generációhoz tartozó Felker Győző pedig már a telepnek és családjának egymással összefonódó történetével foglalkozik. 

A villanyvilágítás bevezetése a telepen

Ezt a bejegyzést egy kicsit átalakítva és lerövidítve, valamint a források közlése nélkül az OTDK-ra készült dolgozatból emeltem ki. Önmagában a világítás bevezetése nem lenne igazán érdekes, de "különlegesen általános" (the exeptional normal) forrás keletkezett, ami viszont a telep és a község viszonyáról árul el sokat.

1922. július 25-én Nagytétény elöljárósága a község egyesületeit, szervezeteit a villanyvilágítással kapcsolatos teendő megbeszélésére hívta. A Baross Gábor telepi Polgári Kör küldöttsége is részt vett az eseményen, amin megütközéssel tapasztalták, hogy csak az anyaközségben tervezték bevezetni az áramot. Augusztus 5-én a Polgári Kör tagjai levelet küldtek a községnek, amiben hangot adnak megrökönyödésüknek, és egy javaslattal is előállnak: „A költségek viselésének egyedüli helyes módja a telkek utáni teherviselés - esetleg mégjobban precizírozva a telek négyzetöl utáni hozzájárulás, - tekintet nélkül arra, hogy a telek be van-e építve, vagy nincs.” A levél legfontosabb része az utolsó pár sor:

Az első értekezletre történt  meghívásunk tényével azt látjuk, hogy a tek(intetes) Elöljáróság B-G-telepet is érdekeltnek tekinti a kérdés elbírálásánál, s ezért kérjük, hogy e tárgyban a jövőben tartandó értekezletekre is bennünket meghívni szíveskedjék, hogy igy a tárgyalások menetéről mindig kellő időben tájékoztassunk és esetleges sérelmeinket kellő időben orvosolhassuk.
Amennyiben pedig a tek(intetes) Elöljáróság jelen kérelmünket érdemben nem méltányolná és azt elutasítaná, előre is bejelentjük, hogy a nagytétényi villamos világítás berendezése és fenntartása költségéhez hozzájárulni semmi körülmények között hajlandók nem leszünk s ha más megoldás nem marad, a Községtől leendő elszakadást fogjuk szorgalmazni.

Nem ez az első elszakadási törekvés. A telepen már 1914-ben felmerült, hogy inkább a jóval közelebbi Budatétényhez kellene tartozni, de végül igazán erős mozgalom nem tudott kialakulni e gondolat mentén. A Polgári Kör fenyegetései süket fülekre találtak, a levélre a község nem válaszolt (vagy nem maradt fenn a válasz).
Csak akkor lépett Nagytétény elöljárósága, amikor Budafoki Villamossági Rt. jelentkezett, hogy ki akarja építeni a hálózatát az I.-VII. utcákban. A Baross Gábor teleppel összenőtt Szabó telep lakossága 1926-ban kérte a községtől a világítás kiépítését, 1927-ben pedig Hupka Péter kérte a hálózat bővítését Baross Gábor telepen. A fejlesztésre végül 1934-ben kerül sor, a korábbi kérvényeket a község anyagi okokra hivatkozva sorra elutasította. A következő években rendszeresen vannak fejlesztések: nagyobb teljesítményű izzókat szerelnek fel, és egyre több lámpát állítanak a közvilágítás szolgálatába, hogy megfelelően ki legyen világítva a telep, de még 1941-ben is érkezik panasz a fényforrások elégtelenségére.

Topictalálkozó

Tegnap este egy "topictalálkozón" vettem részt. A "topic" alatt a már többször említett "BUDAFOK-TÉTÉNY: múlt, jelen, jövő" című fórumot kell érteni, amin keresztül több, helytörténettel foglalkozó embert is meg lehet találni. A találkozó szerintem igencsak jól sikerült, több embert most már "offline" is ismerek, és egy lelkes civil életbe csöppentem bele. 

Az eseménynek barossi aspektusai is vannak, ami főleg annak köszönhető, hogy lehetőségem volt a jövő heti  TDK konferenciára tervezett előadást itt is elmondani. Ahogy tapasztaltam, a hallgatóság örömmel fogadta a beszámolómat, (nem csak azért, mert közben ettek), és hozzászóltak, tanácsot adtak, kérdeztek. Főleg "M, a deák" volt aktív, akinek helytörténeti gyűjteménye is van. 

Az este során többen is előadtak, főleg helytörténeti témák megültek fel, de a kerület aktuális ügyes-bajos dolgairól, folyó fejlesztéseiről is volt szó. Egy aktív civil közeget ismertem meg, és a kutatás is előrébb haladt.

A képek előtt meg egy kis reklám: mozgó helytörténeti kiállítás nyitnak meg november 24-én. A kiállítás az egyik 33-as buszon lesz látható, ami a forgalomban is közlekedni fog. Részetek itt. 

Bulvár alapanyag

"Gyilkos budakeszi asszony. Princz Mátyásné budakeszi lakos 114 forintot lopott gazdájától, azután hazament férjéhez Haró Hunyad megyei községbe. Férjének nem tetszett a dolog, szemrehányást tett az asszonynak sőt meg is verte. Az asszony erre 8 késszúrással dühében megölte 4 éves kis lányát, majd magát is megszurkálta, s a kútba ugrott. Mikor innen kihúzták egy őrizetlen percben fejszével úgy beverte saját fejét, hogy eszméletlen rogyott össze. Mostz az ügyészségen ápolják, de fölgyógyulásához nincs sok remény.” 

Budafok-Tétényi lapok 1909. II. évf. 16. szám 1910.04.24 . 6. o.

Helyi identitás

Újabb fontos állomáshoz érkezett a kutatás. A 2013-as, debreceni OTDK-ra készülve az adatgyűjtést egyenlőre lezártam, és elkezdtem papírra (képernyőre) vetni egy dolgozatot. A téma a helyi identitás kialakulása. 

Mit lehet tudni az identitásról? Az utóbbi évtizedekben különféle megközelítésekben foglalkoztak az identitással. A pszichológia a személyes identitás kialakulását, zavarait vizsgálta, a társadalomtudományok pedig az identitáshoz kapcsolódó csoportokat vizsgálták. Legnépszerűbbnek talán a gender-kutatáshoz és a nacionalizmushoz kapcsolódó témák voltak, valamint a vallási identitás kérdésköre. Ezeket a témákat sok szempontból körbejárták, bár a helyi identitással kevéssé foglalkoztak. Magyarországon egy-egy faluhoz kötődően merült fel főleg néprajzkutatók részéről, de elméleti szinten nagyon kevesen foglalkoztak vele. 

Bugovics Zoltánnak jelent meg egy könyve (Társadalom, identitás és területfejlesztés), amiben közli a helyi identitás meghatározó faktorait. Mivel ez egy adatgyűjtésen alapuló kutatás, eredményei fel tudtam használni, de a helyi viszonyokhoz igazítottam. Ezenkívül egy szakdolgozat (Móricz János:A lokális identitás megkonstruálása a Palotanegyedben) volt nagy segítségemre. 

A szempontokról is be fogok számolni, de egyenlőre nem teljesen kiforrott a koncepció. 

Reformáció Barosson

Október 31-e van, a reformáció emléknapja. Pontosan 495 évvel ezelőtt függesztette ki Luhter a wittenbergi templom kapujára 95 pontját a hagyomány szerint. Ebből az alkalomból annak járok egy kicsit utána, hogy vajon voltak-e követői a reformációnak Barosson? 

Baross Gábor telep legerősebb felekezete máig a katolikus, ők rendelkeznek az egyetlen templommal, más egyházi épület nincs a telepen. Az anyaközség, Nagytétény nagy része is a katolikus vallást követi: 1930-ban, a katolikus templom építése előtt pár évvel 7160 lakosból 5850 fő (81,7%) katolikus, de a századforduló időszakával ellentétben ekkor már az izraelita hitközség létszámát (159 fő) messze megelőzik a reformátusok (839 fő), sőt, némileg az evangélikusok is (214 fő). A századfordulón még a jelentős többséget alkotó katolikusok mellett csak az izraeliták rendelkeztek gyülekezettel, a protestánsok a XX. század első évtizedeiben érkeztek a településre. 

A református templom Nagytétényben. Forrás

A reformátusok Nagytétényben 1926-ban, tehát a barossi Templomépítő Egyesülettel párhuzamosan kezdtek foglalkozni az imaházépítéssel, és 1929-re el is készült az imaház. (A két egyházközség nagyjából párhuzamosan fejlődött: a reformátusok 1956-ban építettek tornyot templomukhoz, a barossiak pedig 1958-ban.) Az első lelkész Kutassy Gyula volt, akinek a vezetése alatt 1937-ben önálló lett a gyülekezet, addig Budafokhoz tartozott. 

De vajon mi a helyzet Baross Gábor telepen? Imaházról nem tudok, de biztosan volt olyan helység, ahol a helyi reformátusok összegyűltek vasárnaponként: a Nagytétényi újságban többször hirdeti Kutassy lelkész. Ebből kiderül, hogy vasárnaponként 11-től Nagytétényben, délután háromtól Barosson van istentisztelet már 1933-ban. Református hittanvizsga is van Barosson, és a nagy ünnepeken sem maradnak a telepi reformátusok istentisztelet nélkül. 

A Baross Gábor telepen élő reformátusok pontos arányáról nem tudok. A polgári házassági anyakönyvek 1905 és 1941 között kereken kettőszáz olyan házasságról számolnak be, amiben legalább az egyik fél barossi. A házasodók között 33 református van (17 férfi és 16 nő), és 11 evangélikus (4 férfi  7 nő). Az összesen 400 házasodóból tehát 44 protestáns, ami kereken 11%. Ha csak az itt lakókat vesszük figyelembe, akkor is 30 református és 8 evangélikus barossi kötött házasságot (Össz. 9,5%). A házasság az életút egy fontos eseménye, de nem gondolom, hogy ezekből az adatokból az egész telep vallási megoszlására lehetne következtetni. 

A barossi katolikus templom építéséhez felhasználtak olyan köveket is, ami a reformátusok hoztak a leendő imaházuk alapanyagaként, de aztán az építkezés meghiúsult, így a katolikusoknak adták az alapanyagot. Ez alapján annyian voltak, hogy nem csak istentiszteletet volt érdemes tartani nekik, de egy imaház felépítésére is volt esély. 1931-ben Nagytétény község 20 embernek küldött ki értesítést Barossra, miszerint a református egyházadót nem fizette be a címzett - ezek közül kilenc család neve megtalálható a házasodások között is, tehát legalább 30-40, név szerint ismert református család legalább élt Barosson. 

A már említett Kutassy Gyula mellett tudunk egy Boldis nevű lelkészről, aki a barossi Dalkörnek volt az első karnagya az 1910-es évek elején. Fontos szerepet betöltő református volt Dr. Sólyom B. Zoltán, a Hungária Gumigyár igazgatója (egy 1930-ból származó írása itt található). Ő szociális érzékenységéről volt híres: nagyon jó viszonyt alakított ki a gyár munkásaival, és rendszeresen segítette a rászorulókat. A harmincas években minden decemberben rendeztek karácsonyi ünnepséget a gyárban, aminek a keretében a rászoruló munkásgyerekek ajándékokat, meleg ruhát kaptak. Sólyom B. Zoltánt a barossi polgári kör tiszteletbeli elnökévé választotta (1934), a Nagytétényi Modellező és Sportrepülő Egyesület elnöke volt, és virilistaként a község képviselőtestületében is tevékenykedett. 

A barossi reformátusokról, sajnos, nagyon kevés forrás áll rendelkezésre, mivel nem létesítettek iratképző szervet: nem tudok egyesületükről, gyülekezetükről vagy bármilyen más hivatalos szervezetükről. 

A Nagytétényi Újság

Baross Gábor telep és Nagytétény történetének egyik legfontosabb forrása a Nagytétényi újság. A lapot Tessely Károly szerkesztette, és 1933-tól 1939-ig működött. Az első évben havonta, 1934 júliusától havonta kétszer jelent meg, változó terjedelemben (általában 4-8 oldal között). Az első év októberében 500 példányt nyomtak belőle, de a későbbi időszakra nincsenek ilyen jellegű adataim. 

Elég sok rovatot indított el a folyóirat. Tessely nevéhez fűződik a Mindent megírunk..., rendszeresen feltűnik az Egyházi Krónika, a Sport, a Rubió Lajos által "elkövetett" Humor, illetve a minden számban megjelenő Hírek. Megtudhatjuk az Apolló mozi programját, az utolsó számokban pedig "Nem fontos, de írni kell arról, hogy..." címmel indult rovat. Alapvetően a helyi és környékbeli közélet eseményeinek állít emléket a lap, de sokszor kitekint az országos eseményekre. Mércének - főleg az első időkben - a budapesti lapok számítottak, amiknek a nívóját bevallottan nem érte el a Nagytétényi Újság.

A szerkesztőbizottság magját a nagytétényi közélet neves szereplői alkották: nem csak ők álltak a lap mögött, de ők is írtak bele, és általában róluk szóltak a híradások is. Kirajzolódik egy helyi, értelmiségi elit képe, amibe mérnökök, egyetemi tanárok, lelkészek (katolikus-református-izraelita), tanárok (igazgatók), és nagyrészt más értelmiségiek tartoznak. Majdnem minden számban helyet kap egy vers, vagy valamilyen helyi író által írt novella.

Meglátásom szerint néhány csoportot kiemelten kezel a lap - a korabeli diskurzusnak megfelelően. Kiemelt szerepet kap például a katolikus egyház, amit indokol az is, hogy a község jelentős többsége ezt a vallást követi. Szintén nagy hangot kap a Nemzeti Egység, Gömbös Gyula pártja. Gömbös Nagytétényben birtokkal rendelkezik, sőt, miniszterelnöksége egy-egy időszakra bizonyítottan ide is költözik, amit a község tisztelgő látogatásokkal, díszpolgári címmel és utcaelnevezéssel hálál meg.

A községi civil szervezetek is rendszeresen szerepelnek az újságban. Főleg az anyaközséghez kötődő megmozdulások kapnak hangot, mint például a helyi Iparoskör, a Nagytétényi Polgári Kör, a Frontharcosok, vagy az Önkéntes Tűzoltó Egyesület.

Baross Gábor telepről van, hogy több számon keresztül nem érkezik semmi hír, pedig a Polgári Kör láthatóan működik. Egy-egy nagyobb visszhangot kiváltó ügy (az iskola kibővítése, napköziotthon létesítése stb.) okán a barossi témákat is fel tudja kapni az újság, de a nagytétényi események nagyobb figyelmet kapnak. Barossról többször elhangzik, hogy elhanyagolja Nagytétény, de érezhető Tessely közeledési szándéka a telephez. Egy helyen azt írja, hogy Ő is lakott Barosson. (Nagytétényi újság, 1936. dec. 1. IV. évf. 23. szám 1. o) Ennek ellenére van, hogy elmarad egy-egy beígért híradás, illetve a neves barossiakkal készített interjúsorozat is csak Bizzer Pál hitoktatóig jut. (Nagytétényi újság, 1935. márc 1. III. évf. 5. szám 4-5. o.) Az iskola bővítésének ügyét viszont a nagytétényiek túlbeszéltnek érzik, amikor még mindig ez az egyik fő téma az újságban.
Baross Gábor telep említése nélkül is lehet a telepről beszélni. Gyakran szerepel például a Dózsa György út aljában lévő Hungária Gumigyár, valamint a barossi és nagytétényi civilek sokszor együttműködnek. Átfedés is van a két csoport között: vitéz Pusztay János barossi iskolaigazgató például a Frontharcosok Szövetségének nagytétényi csoportját is vezeti, valamint Hupka Péter, Chityil István és vitéz Ősz János a telepi egyházközség és a község képviselőtestületének is a tagjai. 

A Nagytétényi újság nagy gondot fordít a helyi értékek védelmére. Dáni Géza helytörténész rendszeresen publikál benne, és sokszor a helyi kereskedőktől való vásárlásra buzdít a lap. Az őszbaracktermelés is rendszeresen visszatérő téma, amit többek közt a termelők egyesülete tartott köztudatban. 

1938. júniusában a lap főszerkesztője, Tessely Károly elhunyt. Az év végéig a lap felelős szerkesztője  Kutassy Gyula, nagytétényi református lelkész lett. 1939 januárjában nem jelent meg egy szám sem a hiányzó lapnegedély miatt, de februártól újra működni látszik az újság. Kutassy betegségétől, majd halálától kezdve érezhetően csökken a lap terjedelme, és a megjelenések sem pontosak: nem minden hónap 1-én és 15-én, hanem sokszor pár nap csúszással jelennek meg a számok. 

1939. februárjától Marastoni László neve alatt jelenik meg a lap. Ő negyed évszázadig Nagytétény főjegyzőjeként működött, majd 1935-től a környék országgyűlési képviselője lett. Az utolsó lap, amiről tudomásom van 1939. április 16-án jelent meg, további számokról nem tudok. 

Film: Édes mostoha (1935)

A minőségért ezúton is bocsánat. Az film itt forgott Nagytétényben, a forgatás alatt még riportot is adott a Nagytétényi Újságnak az egyik főszereplő. A film adatai a port.hu-n és az imDb-n is elérhetők.



A kastélynak amúgy nem az egyetlen filmszereplése, úgyhogy ha ennek sikere van, akkor máskor is lesz "filmklub".

A barossi iskola

1936-ban tervbe volt véve a túlzsúfolt és alkalmatlan iskola bővítése. Ekkor már több, mint 350 gyerek tanult itt, 8 tanár vezetésével, de csak négy tanterem állt rendelkezésre. Az építési pályázatot az nagytétényi önkormányzatnál megfellebbezték, mert képviselők egy részének nem tetszett, hogy a drágább helyi vállalkozót (ő Foidl úr) támogatná a község. A fedezet megvolt az építkezésre, de a fellebbezés miatt nem tudott a tanév elejéig elkezdődni az építkezés, és úgy tűnt, hogy csak következő évben kaphat új épületet az iskola. Ez alkalomból közölte a Nagytétényi Újság T. K. (valószínűleg Tessely Károly) versét. 

Óda a barossi iskoláról 

avagy

népoktatás a XX. században. 

Gyertyafénynél, gyertyafénynél 

Tanulnak a gyerekek,

Szál-szál gyertyát hoz magával 

Ki otthonról vehetett. 

A tanítóbácsi így szól 

S asztalán ég a gyertya láng,

Jó hírt hoztam. Megvan a pénz 

S felépül az iskolánk. 

Eldobhatjátok a gyertyát

Mert ottan majd gyertya ég, 

Csak egy baj van. Néhány évig 

Várni kell biz erre még...

Mert egy-két-tíz fellebbezés

Egy-két-tíz évet jelent

S Foidl ur majd ősz szakállal 

Építkezhet, az már szent.

S jóakaróink üzenik, 

Mert ők törődnek velünk,

Hogy az örök világosság 

Fényeskedjék csak nekünk! 

Amen!

Nagytétényi újság, 1936. szept. 1. IV. évf. 17. szám 7. o

Oberding család

A múlt héten lebontották az Oberding féle vendéglőt. Valószínűleg az emberek többsége MDF székházként ismerhette a helyet, a Dózsa György út legalján, a Lidl-lel szemben. Az információkat ezúton is köszönöm a Budafok-Tétény: múlt, jelen, jövő fórum tagjainak! Az épület bontása adta az ötletet, hogy írjak egy kicsit az Oberding családról. Az adatok egy része a fórumból való, egy része pedig a saját kutatásom eredménye. 

Az Oberding család alapítóként van számon tartva. Az "alapítók" kifejezést nem szó szerinti értelmében használják Baross Gábor telepen, tehát nem az itt először letelepülteket értik alatta, hanem az első időszakban ideérkezett, valamiért nevezetes vagy ismert családokat - de az alapítókról majd egy másik bejegyzésben írok. A családfő Oberding József 1869. június 5-én született Karlovában (ilyen nevű községből több is van, valószínűleg cseh származású) a M. a Deák alapján Budafokon vezetett üzletet, majd 1909-ben költözött Nagytéténybe. A községi iratokból azonban kiderül, hogy 1922-ben vették fel "a község kötelékébe," amihez az szolgált indokul, hogy tizenegy éve Nagytétényben lakott - tehát 1911-ben érkezhetett Baross Gábor telepre.

József aktív tagja volt a Baross Gábor telepi polgári körnek, a vendéglője több társasági esemény helyszínéül szolgált, és e mellett a községi élelmezési üzemnek volt a vezetője, amivel 1919-ben számolt el. Satu51 írta a blogban: Felségével, Leitner Terézzel "több fiúval és három lánnyal ajándékozta meg az utókort." (Ez amúgy szerepelt a Baross Gábor telep történetét feldolgozó fényképkiállításon (szövege itt és itt) is.)

Forrás: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=121772713&t=9048586

A népes családból kiindulva valószínűleg fiaival találkozunk több helyen is a telep életében. 

Oberding Kamill kántor és tanító volt 1934-ig, az iskolában és az egyházközségben is aktív tevékenységet folytatott. Az Oltáregyesület szereplésével rendezett is, a Hubert című színművet vitte színre 1934. tavaszán. 1937-ben még a községben lakik. 

Oberding Béla szintén értelmiségi, magántisztviselőként ("m.tiszt") keresi a kenyerét. 1930-ban fuvarozási engedélyt kér és kap a községtől, 1934-ban pedig belép a Nemzeti Egység Pártjába. Ő vezette a Barosson működő "szappanföld"-bányát. 

Két másik Oberding-fiúról van még valamennyi információm. Jenőről annyi derül ki, hogy érettségivel rendelkező értelmiségi (1937), Kornél pedig a Hungária Gumigyár Közművelődési Egyesület Sport Szakosztályának vívóbajnokságán a harmadik helyet szerezte meg. Két lányukról is tudok (hála Kerubnak), akik az 1960-as években kimentek Kanadába. A nevük Tünde és Erzsébet. 

Úgy tűnik, az anyakönyvvezető nem tartotta őket barossinak, vagy nem Nagytétényben kötöttek polgári házasságot, mert akkor benne lennének az adatbázisomban. Akkor is szerepelnének az adatbázisban, ha barossival házasodtak volna, így valószínűleg más községekben keltek egybe. Házukban a II. világháború után orvosi rendelő működött, később óvoda, én pedig már úgy emlékszem rá, mint MDF székház. 

Ez tehát a nemrég lebontott háznak, a házban lakó családnak a története dióhéjban, a kutatás jelenlegi állása szerint.

FRISSÍTÉS: A fórumon újra felmerült Oberding neve, és a következő adalékokkal szolgáltak a történethez:

• Kijavították a figyelmetlenségből adódó hibákat (Köszönöm!)
• Oberding vendéglőjét "A víg kaluzhoz" címezte
• 1961.04.17-én özvegyült meg Oberding Terézia (59), férje Skrobanek Ferenc volt. 
• Egy ötödik fiú neve is felmerült. Ifj. Oberding József 1945. október 27-én vette feleségül Lévai Annát. Lévai szülei: Kis János és Niedermayer Mária. 

Köszönet a segítségért! 

Polgári Kör 25

1934. október 15-én, pont 78 éve ünnepelte a Páll-féle vendéglőben a Baros Gábor telepi Polgári Kör negyeszázados fennállását. Az eseményről a Nagytétényi Újság tudósít. (1934. nov.1. II. évf. 15. szám, 4. o.)

A Baross Gábor-telepi Polgári Kör 25 éves jubileuma

Nagy Ferenc fővárosi bizottsági tag, alapító elnök és
Marastoni László főjegyző jelenlétében zajlott le a szépen sikerült ünnepség

A Pál féle vendéglő dusan felvirágozott szipadtermében, a fehér asztalnál, forró hanulatban ülték meg a Baross telepiek a Polgári Kör fennállásának 25 éves jubileumát.

Vitéz Pusztay János, a Kör agilis elnöke méltatta az elmult 25 esztendő munkáját s főképpen azt hangoztatta, hogy Polgári Körnek sikerült felekezeti és társadalmi különbség nélkül összetömöríteni a polgárságot. De az uttörés nehéz munkáját Nagy Ferenc alapító elnök egyes-egyedül végezte, aki az ezer feltornyosuló akadály dacára, házról házra járva, életre hívta Baross Gábor telep első társadalmi egyesületét. (A jelenlévők Nagy Ferenc fővárosi biz. Tagot hosszasan megéljenzik.) Majd Pusztay ünnepélyesne köszönti Nagy Ferenc alapító elnököt, Marastoni Lászlót, Nagytétény község főjegyzőjét, Keller Bélát, a Nemzeti Egység kerületi elnökét, vitéz Barotányi Ferencet a tanítóság és ifj. Höflinger András a leventék képviseletében.

Bessenyei Sándor ünnepi beszédében visszaemlékezik azokra a rossz időkre, amikor a rossz utak miatt a jelmezbálra olyan sárosan érkeztek meg a barossiak, hogy a jelmezek nem voltak felismerhetők. Nem volt itt sem víz, sem út, sem világítás s ezért volt előssorban szükség egy dolgozó, nem pedig politizáló Polgári Körre. S a Kör ma sem szűnik meg munkálkodni. Az iskola kibővítési ügye, az utmenti fásítás, az összes utcák világítása, a vasuthoz vezető ut kiépítése csupa közérdekü programpont, amiért harcolnak.

Bessenyei szép beszéde után vitéz Pusztay János elnök, az egyesület nevében, szeretetük és ragaszkodásuk kifejezéséül diszes emléklapot nyujtott át Marastoni László főjegyzőnek, Nagy Ferencnek, Vucsenik Istvánnak, dr. Bakáts Istvánnak, Bessenyi Sándornak és Halom Gusztávnak, a Kör tiszteletbeli tagjainak.

Nagy Ferenc beszédében kifejti, hogy amikor az egész vonalon hálátlanságot lát az ember, jól esik a szeretet, ami ma oly nagy bőséggel feléje sugárzik. Szivből örül, hogy már templom is van a telepen s hogy a barossiak lelkeikben is keresik a szépet és a jót. Hangoztatja, hogy mint fővárosi bizottsági tag erősen harcol a Hév tarifa leszállításáért.

Ezután Vucsenik István Nagy Ferenc munkásságát méltatja és példaképül állítja a Baross-telep lakossága elé.

Oberhuber Alfréd főfelügyelő nagy derültséget váltott ki felszólalásával, mert beszédét azzal kezdte, hogy a Nagytétényi Újság megírta, hogy a Barossi Polgári Kör megérdemli a huszonötöt. Szavai nyomán kirobbanó derüs kacagás elültével, a szép számban képviselt Nagytétényi Polgári Kör meleg együttérzését és jókivánságait tolmácsolja.

Ezután nagy taps és minden oldalról megnyilvánuló érdeklődés kiséretében Marastoni László, Nagytétény község főjegyzője emelkedett szólásra. Meleg szavakkal köszöni meg a jubileumi emléklapot. Meghatottsága annál nagyobb, mert a Kör működésével egybe esik az ő helybeli működésének 25 éves évfordulója is. Elmereng a multak felett. A barossi Polgári Kör mindenkor az elöljáróság kiegészítő része volt kulturális és szociális munkásságával. Mint ifjú jegyző, az alkotás vágyának duzzadó vitorlájával utazott Nagytéténybe. Be kell vallania azonban, hogy álmai nem voltak mind megvalósíthatók. Gyilkos golyónak kellett Srajevoban eldördülnie, hogy minden vágyunk, tervünk dugába dőljön. De a zord idők elültével most úgy érzi, fejünk fölött szakadoznak a sötét felhők s a béke sugara felénk tör. Egy ujabb golyónak kellett Marseillében eldördülnie, hogy a szívekbe végre visszavarázsolja a béke szent vágyát és megbecsülését.

Marastoni Lászlót hosszan ünnepelték a jelenlevők megható és költői formaművészettel előadott beszédéért.

Ezután a jelenlévők felkérésére Keller Béla választókerületi elnök emelkedett szólásra. A Kör békés munkáját méltatja, ugyanakkor, mikor kint a nagyvilágban ölik, marcangolják egymást az emberek. A békés munka és az összetartás az, amire igen nagy szükség van. Mert ettől a magyar egységtől várjuk sorsunk jobbrafordulását. Lehetnek közöttünk nüanszbeli eltérések, de a cél a lényeg: Nagymagyarország feltámasztása.

Keller Béla nagyhatású beszéde után a Szeretet Dalkör Bajomy Rezső vezényletével szebbnél-szebb énekszámokat adott elő. A dalárdisták az ifju szivek lobogó tüzét sugározták ránk. Csupa sziv és hangulat volt a nótázásuk.

A sikerült és nagyon kedves ünnepség megrendezéséért a fáradhatatlan Magvassy Lajost illeti a teljese elismerés. A jubileumi emléklapok tervezése és megrajzolása pedig Szellák Béla iparművészi munkája.

Helytörténet és mikrotörténet

„Itt élt az 1911-ben itt született Dr. Párkányi (Paulovics) Ferenc a helytörténész és az események leírója.” – fogalmaz Felker Győző 1997-ben. Párkányi Ferenc Baross Gábor-telep történetének eddigi legteljesebb leírását adta 1958-ban, a templomépítés 25. évfordulója alkalmából, én is többször idézem tőle (a szeptember 3-ai „tudósításhoz” mellékelt képek is az ő könyvéből származnak.). Párkányi foglalkozása: helytörténész. Mit is jelent ez a szó?

A helytörténész egy adott helynek a történetében jártas, a település-terület históriáját kutatja, ez a szakterülete. Sőt, általában elmondható róla, hogy többé-kevésbé az egyetlen területe. Tapasztalatom szerint a helytörténészek általában nem a történészi szakmán belülről jönnek, hanem érdeklődésből, lelkesedésből kezdenek történelemmel foglalkozni, és ezzel van, hogy bekerülnek a professzionális történetírók körébe. (Gondoljunk Garbóczi Lászlóra, aki helytörténészként Budapest Főváros Levéltárának a kiadványainak az előkészítésében is szerepet játszott!)

Nem szeretnék címkékkel és légből kapott meghatározásokkal dobálózni. Valójában nem a helytörténetről, és nem is a helytörténészekről szeretnék írni, hanem a mikrotörténelemről.

A mikrotörténelem az 1970-es években indult, elsősorban olasz történészekhez köthető kialakulása. Olyan művek tartoznak ebbe a műfajba, mint például a Martin Guerre visszatérése (Natalie Zemon Davis), vagy a Montaillou (Jacques le Goff), amik nem csak komoly szakmai teljesítménynek tudhatók be, de olvasmányosak is. Az előbbi például egy imposztorról szól, aki évekig élt egy katona nevén, annak feleségével és családjával, az utóbbi pedig egy későközépkori, eretnek okszitán falu mindennapjait meséli el az inkvizíciós perek alapján.

Na de egy falu életének az elbeszélése miért mikrotörténet, és miért nem helytörténet?

A mikrotörténelemnek három fő jellemzője van, (köszönet Szijártó István mikrotörténeti szemináriumának!), amik közül egyik sem feltétlenül igaz a helytörténetre. Egyrészt a mikrotörténelem térben és időben kis léptéket alkalmaz: egy szűk, jól behatározható közösséget, vagy akár csak egy személyt vizsgál. Időben is távol áll a többszáz év történetét vizsgáló „long durée”-től: van, hogy csak egy nap eseményeit járja körbe, egy gyilkosságot vizsgál vagy egy ember életét. És hogy ez miben más, mint a helytörténet? Gondoljunk a klasszikus helytörténeti monográfiákra! A település domborzata és természeti környezet mellett megismerhetjük az első leleteket, a terület első említését, míg végül eljutunk egészen a szerző jelenéig. Természetesen a helytörténet sem mindig ölel fel hosszú időt. (Ld. Budafok-tétény 1848-49-ben.)

A mikrotörténet második jellemzője elsődlegesen szemléletbeli tényező: a cselekvők a történetben részt vevő szereplők. Ez első olvasatra evidensnek tűnik. Továbbgondolva azonban rájövünk, hogy nem ad elégséges magyarázatot egy tettre sem a politikai helyzet, egy gazdasági válság vagy az adott társadalmi berendezkedés. Az okokat elsősorban nem a külső körülményekben keresi, hanem emberi döntésekben.

Szerintem a harmadik jellemző a legfontosabb, és mégis ezt felejtik el a legtöbbször, gyakran maguk a történészek is. Ez pedig a „nagy kérdés:” a mikro szintű vizsgálat egy makro szintű kérdésre keresi a választ. Martin Guerre történetében nem a ponyvaszerű botránytörténet, hanem a korabeli társadalom működése az érdekes. Montaillou önmagában nem lenne érdekes, de betekinthetünk egy késő középkori falu mindennapi életébe. A „különlegesen általános” az, ami felkelti a történész figyelmét, tehát azok a források, amik nyomot hagynak arról, ami annyira természetes az ember életében, hogy nem is írja le.

Baross Gábor-telep történetében nem az az érdekes számomra, hogy ki hol lakott és mit csinált. Nem fogok hangsúlyt fektetni az itt lakók neves őseire vagy leszármazottaira. Az sem releváns, hogy mikor milyen telkek voltak a helyi egyházközség birtokában. Sokkal inkább érdekesnek találom azt az utat, amely során az innen-onnan ide költöző emberek barossiakká váltak tetteikben és identitásukban. És ez reményeim szerint nem csak a barossiaknak lesz érdekes.

Forgószínpad és Hubertus Barosson

Forgó színpad Baross telepen. Baross Gábor telepen, Bizzer Pál r. kath. lelkész elnöklete alatt működő Oltáregyesület a telepi ifjúság közreműködésével ápr. 8-án rendezte 4-ik nagysikerű műsoros estjét a Páll féle vendéglőben. Előadásra került Hubertus c. 4 felvonásos és hazafias szellemű népszínű. Az előadás anyagi és erkölcsi sikeréért a szereplőkön kívül, kik összjátékukkal a közönség legnagyobb tetszését vívták ki, különösen Oberding Kamillt, okl. kántortanítót, mint főrendezőt és Dipold Miklóst, mint színpadi rendezőt és főszereplőt illet fokozott elismerés. Nagyon tetszett az erre az előadásra elkészült, a már hosszú idő óta várt forgó színpad az új díszletekkel.

Nagytétényi újság, 1934. máj. II. évf. 5. szám, 7. o.

Tessely

Miért fáj úgy minden?
Miért él szívünkben annyi sok érzés
Viharzó, fájó?
És mégis… mégis, a legtöbb ember
Életimádó.


Miért van az, hogy a
Legszebbik vágyunk soh’sem teljesül,
Meddő a létünk?
De felsóhajtunk a temető mellett:
Oh, élünk… élünk!


S mert van az, olykor,
Mikor keresztünk súlya felvérez,
S porba sújt minket:
Hogy uj hajnalra-már letöröljük
A könnyeinket?


Oh miért van az, hogy
Szívünk rémétől, a csalódástól
Egyre kell félni?
Sok reszketés ez, kín, nyugtalanság,
S mégis szép élni!

Ezt a verset Tessely Károly írta, és 1933. júliusában jelent meg a Nagytétényi újságban (5. o), Miért!? címmel. Párkányi is említi őt monográfiájában, mint egyfelvonásosok és operettek szerzőjét, aki fiatalon elhunyt. Irodalmi munkássága ezzel nem ér véget: a Nagytétényi újság szerkesztője. Ez a lap 1933 és 1939 között jelent meg: pároldalas, kéthetente megjelenő lapról van szó, amiben a község életének fontos eseményei jelentek meg.

Ezzel nem merül ki a munkássága: a községben és az egyházban komoly közéleti szerepe volt. Nem csak arra gondolok, hogy a műkedvelő előadásoknak nem csak szerzője, de betanítója is volt, bár szempontunkból ez is fontos. A nagytétényi egyházközség képviselőtestületében találjuk, mint titkár, de a barossi templom felépítésében is segíthetett, mivel 1938-ban a Templomépítő Egyesület jegyzőkönyvben mond neki köszönetet. Felesége szintén komoly munkát végzett a barossi iskolában és az egyházközségben egyaránt.

Nem csak helyi szinten tevékenykedett, amit mutat, hogy a Segédhivatali Tisztviselők Országos Szövetségének alelnökeként is működött.

Könnyű abba a hibába esni, hogy itt befejezem a bejegyzést. Miért fontos nekünk Tessely? Egyáltalán, miért említem, miért fontos egy történeti munkában?

Tessely olyan személy volt, aki befolyással volt a környezetére. A helyi újság főszerkesztőjeként gondolatai sokakhoz eljutottak, ő döntött arról, hogy mit tudjanak meg az emberek szűkebb páriájukról, és szervezői tevékenysége folytán is a helyi elit részének tekinthető. Ez már elég lenne egy helytörténeti műbe való bekerüléshez.

Ennél mégis többről van szó. A közös munka, például egy darab színpadra vitele, összekovácsol egy csoportot: ez a „mi.” Ahogy tudatosul, hogy „mi” vagyunk, lesznek „ők” is: a szakirodalom ezeket úgy nevezi, hogy „ingroup” és „outgroup.” Amikor a valaki azonosul azzal a dologgal, amit „mi”-nek gondol, identitása lesz. Tessely valószínűleg nem tudatosan, de ilyen csoportokat erősített: a „mi” újságunk, a „mi” színdarabunk, a „mi” templomunk.

Mivel az identitásképződés hátterének szociológiájába még nem ástam bele magam elég mélyen, nem bocsátkozom további eszmefuttatásokba. Tessely Károly egy volt azok közül, akik a helyi társasági élet gyújtópontjaiban helyezkedtek el.

Berlin

Hosszú szünet után jelentkezem újra. Ez persze nem az jelenti, hogy megállt volna a kutatás, de Berlinbe utaztam, és a következő fél évet itt is fogom tölteni. A kutatás jelentős részével készen vagyok, itt a papíron és digitálisan kihozott dokumentumokat, valamint az angol nyelvű háttérszakirodalmat fogom feldolgozni, úgyhogy feladat még van. 

Az utolsó héten a nagytétényi képviselőtestület üléseinek jegyzőkönyveit kutattam, majdnem a végére is értem. Az utolsó ülés, amiről volt jegyzőkönyv 1948-ban volt, és az 1942-1945 közötti időszakról is hiányzik a forrás. 

A kutatáson kívül volt még egy fontos feladatom. A Baross Gábor Általános Iskola rendezett Baross-napokat, aminek a keretében csináltam egy helytörténeti vetélkedőt a diákoknak. A pályázatokról már beszámoltam külön bejegyzésben, így erről most nem írok. Pénteken volt az eredményhirdetés, amin az 5. b osztály tarolt ötletes fogalmazásokkal, történetekkel, és tökéletes megoldásokkal. Gratulálunk nekik! 

Nyolcvan éves bulvár

Székesfehérváron akadt a kezembe az Actio Catholica Sajtó szakosztályának jelentése az 1934-5-ös évről, amiből megtudhatjuk, hogy milyen újságokra fizettek elő a barossiak a templomszentelés utáni évben. A szigorú számok mögött valós emberek állnak, érdemes egy kicsit elidőzni az olvasási szokások felett. Sokat elárulhat ez a telepről. Természetesen nem önmagában érdemes vizsgálni őket, csak úgy, ha más egyházközségek adatait is ismerjük, az olvasott újságokról is tudunk valamit, és más éveket is megnézünk. 

Itt és most nem fogom az összes szempontot érvényesíteni, csak néhány érdekességet említek meg. Konkrétan egy újságot emelek ki: a Friss Újságot. Ezt az 520 családból 85-ben olvasták, ezzel a telep legnépszerűbb lapjának számított. (Második helyen A Szív állt, 45 példánnyal, harmadikon pedig az Uj nemzedék 30-cal.) Kicsit utánamentem annak, hogy pontosan mivel foglalkozott ez a folyóirat? Miután kibogoztam a szatmári, aradi és erdélyi Friss Újságok közül azt, amit Nagytétényben is olvashattak, kiderült, hogy egy pletykalappal állunk szemben. Ezen felül viszont majdnem semmilyen információhoz nem jutottam hozzá az internet segítségével, úgyhogy bővebb információval csak a könyvtárból való hazajövetelkor fogok tudni szolgálni. 

Forrás:  kieslbach.hu

Egy adatot mégis találtam, és ez érdemes a közlésre. A Budapesti Negyed című folyóirat 1995-ben kiadott egy tematikus számot a magyar milleniuról, 1896-ról. Ebben szerepel a következő cikk: "Miről számol be egy új bulvárlap, a Friss Újság bűnügyi rovata?" (Tessék nyugodtan rákattintani a linkre, érdemes!) Mindenféle elemzés nélkül a bűnügyi rovat cikkeit láthatjuk egymás alatt. A nyelvezete a korra jellemző, de a funkciója ugyanaz, mint a mai bulvárnak: lehet szörnyülködni a világ gonoszságán, fennakadni az erkölcstelenségen és derülni az ember hülyeségen. Szórakoztató olvasmánynak kiváló! 

Miért jó Baross Gábor telepen lakni?

Ez volt a legnépszerűbb kérdése a Baross Gábor telepi elemi népiskolában általános iskolában kiírt pályázatnak. Ma délelőtt megkaptam a beküldött pályázatokat, és a buszon azonnal nekiláttam az olvasgatásnak - fülig érő szájjal. 

Mielőtt egy kicsit szemezgetnék belőle, teljessé teszem a képet. Már írtam róla, hogy a szervezek egy helytörténeti játékot az iskolában (a feladatlapok fel vannak töltve a "vetélkedő" fül alatt). Ennek keretében írtuk ki a pályázatot az iskola tanáraival három témában:

1. Miért jó Baross Gábor telepen lakni? 
2. Írj köszöntőt Baross Gábornak! 
3. Miért Baross Gáborról lett elnevezve a telep? Találj ki egy történetet! 

A beérkezett fogalmazások többsége az első témát választotta. Határozottan kiderül a szövegekből, hogy nagyon szeretnek itt lakni. Volt, aki a mentális térképét írta le a I. utcától a IV. utcáig, méghozzá versben.

"A III. utcában a háziorvosi rendelő,

a IV. utcában Márti néni turkálója lelhető."

 Több ismerősöm, mikor először érkezett ide, felkiáltott: "De hisz ez egy falu!" Látható módon ennek a tíz éves korosztály is tudatában van: általában azért szeretnek itt lakni, mert közel van az iskola, lehet biciklizni és tollasozni az úton, és Budapesthez tartozik, mégis vidéki a környezet. Többször visszaköszönt a kerület szlogenje: Kisváros a nagyvárosban.  A terület múltjával, helyzetével is tisztában vannak. Az egyik ötödikes fiú írta:  

"Baross Gábor telep Budapest déli részén Dél-Budán található a XXII kerületben. Egyik oldaláról Budatétény, másik oldaláról Nagytétény határolja. Az én dédapám már az 1920-as évektől él itt, tehát az őseim is jól érezték magukat, ha még mindig itt lakunk."

Van, aki nem itt született, hanem később költöztek ide szüleivel, mindenki nagy örömére: 

"Szüleim azt szerették volna, hogy kertes házban lakjunk. Én pedig kutyát szerettem volna! Így teljesült a vágyunk!"

A második lehetőséget jóval kevesebben választották. Itt is volt, aki versben fogalmazott, és meglepően jól ismerték a Vasminiszter életét. Nem csak a vasút fejlesztéséről tudtak, hanem a postával, hajózással is összefüggésbe hozták, és volt, aki születésének és halálának az időpontját is megemlítette. Hamar ismertté vált a pár éve az I. utca sarkán álló Baross Gábor szobor. 

"Sok korszakalkotó tettet vittél végbe, 

Vasútvonalakat hoztál létre.

Osztottál, szoroztál,

Vitel árakat is megszabtál. 

Munkádnak itt nem volt vége, 

mert a Dunai hajózást vetted kézbe." 

A harmadik feladatra egy pályamunka érkezett, de jövő hét elejéig még be lehet adni a pályázatokat. A telep névadásáról szóló kitalált történetnek szerintem ez a legérdekesebb része. Arról van szó, hogy milyen híres embert választanak a telep lakói névadónak. 

"A bankár Kossuth Lajost választotta ki, mert szerinte a világ a pénz körül forog. (Ő volt az első pénzügyminiszter.) A bíró Deák Ferencet, mert szerinte az igazság a legfontosabb. A pap Assisi Szent Ferencről szerette volna elnevezni, hisz hit nélkül nem teljes az emberek élete."

Eredményhirdetés a Baross Gábor napokon!

A telekkönyv, mint történeti forrás

1. Ha bekerül az egyetemre a friss történész gólya, az első félévekben rengeteg forrásról hall. Megismerkedik a forráskritika alapjaival, megtanul királytükröt és napi sajtót elemezni, nem hisz az önéletrajzoknak, csodálkozik a képi forrásokra épülő tanulmányokon, és általában unalmasak találja az népszámlálások pontos évszámának a bemagolását. A telekkönyvekről jó eséllyel nem is hall. 

2. Vannak olyan források, amik kiválóan alkalmasak arra, hogy statisztikát csináljon belőle az ember. Sokan a táblázatoknak szinte feltétel nélkül hisznek, hiszen elvileg objektív adatokat közölnek, de szerencsére vannak, akik felhívják a figyelmet a torzításokra, hibákra is. A statisztikus mindenesetre valószínűleg a hangos kacaj és az elkeseredés között találja magát, amikor arról olvas, hogy néhány történész hogyan próbál a számok alapján bizonyítani bármit is (általában százalékokkal és átlagokkal). Ilyen források a családfakutatók által kedvelt anyakönyvek, a népszámlálások gyakran használt adatsorai, a helyi adójegyzékek, vagy az elfelejtett telekkönyvek. 

Ez a két ötletem volt arra, hogy elkezdjem ezt a blogbejegyzést, de mivel nem tudtam dönteni, most itt van mind a kettő. Mindkét bekezdés végén egy általam fontosnak tartott forráscsoportoz lyukadok ki, amit most egy kicsit részletesebben is bemutatok. 

1993-ban Mollay Károly kiadta Sopron város első telekkönyvét. A könyvet több recenzióban méltatták, a Soproni Szemlében megjelent cikk az interneten is olvasható ide kattintva, a 99. oldaltól. Ebben így fogalmaz Bariska István: "A források és a forráskiadványok között a telekkönyvek és telekkönyv kiadások különleges műfajt képviselnek. A pozsonyi telekkönyvek kiadványozási  kísérletén kívül nem is ismerünk hazai példát. E tekintetben egyedülálló vállalkozás Mollay Károly munkája." (99. o.) Ebből is kiderül, hogy a telekkönyvek még nem "futottak fel" a történészek körében. 

Pedig olyan forrással állunk szemben, ami véleményem szerint beszédességét tekintve az anyakönyvek jelentőségéhez mérhető. Nézzük, miket tudhatunk meg egy telekkönyvből! (Persze, nem fogok minden elemzési lehetőséget bemutatni, csak megemlítek néhányat.) Mivel a Baross-kutatás során XX. század eleji iratok voltak a kezemben, a most következő rész is elsődlegesen erre a korszakra vonatkozik. 

A telekkönyv első, A jelzésű oldala a Birtoklap. Ezen szerepel a terület besorolása. Baross Gábor telep esetében ez általában a következő: "Nemesi birtok, szántó (vagy legelő) a Kőbányai dűlőben." Szerepel a helyrajzi szám, illetve a ma már nem használt betétszám is, valamint a telek mérete. Ennek a résznek a nagy hiányossága, hogy általában nem írják rá a változások évszámát, hanem csak mondjuk kihúzzák azt, hogy "szántó", és fölé írják, hogy "házhely," vagy "ház és udvar." De dátum nélkül is megállapítható, hogy egy falu határában milyen arányban voltak az egyes művelési ágak, vagy a birtokaprózódásra vonatkozóan is levonhatunk következtetéseket a területek méretéből kiindulva. 

Ha kinyitjuk a lepedőnyi füzetet, amit telekkönyvnek hívnak, a B jelzésű Tulajdoni lap tárul a szemünk elé. Ez a rész talán a legérdekesebb. A sorszám utáni kis szövegből bepillantást nyerhetünk abba, hogy mennyi és milyen tulajdonosa volt a területnek. Íme egy példa: 1909. március 26-án a Dózsa György út mentán álló 425 négyzetöles telket megvásárolta Imre Lajos és felesége, Stádinger Borbála. A területhez adásvételi címén jutottak, és 4100 koronát fizettek érte. Korábbi lakhelyük Budapesten volt a Bercsényi út 4. szám alatt. Itt tehát nem csak a telektulajdonos nevét ismerjük meg, hanem azt is, hogy honnan jött (migrációkutatás alapvető kérdése), és hogy hogyan jutott a házhoz. Ez alapján megírható egy telek "életrajza:" ami az ember  életében a házasság vagy a gyermekszületés, az a telek életében a tulajdonoscsere. A telekárakból - megfelelő körültekintés mellett - felmérhetjük a nagyobb és kisebb presztízzsel rendelkező területeket, de a házépítéseket is feltünteti a telekkönyv. Valamire viszont figyelnünk kell. az az, hogy nem feltétlen a tulajdonos lakik a házban, sokszor kiadja vagy csak nyaralónak használja a frissen szerzett ingatlant. 

Az utolsó, C jelű rész a Teherlap. Itt megtudhatjuk, hogy mekkora jelzálog van a házon, vagy hogy mennyi a vételár hátraléka. Nyomon követhetjük, hogy ilyen tempóban törlesztenek a tulajdonosok, így egy-egy család eladósodásának, elszegényedésének is tanúi lehetünk, valamint megismerjük a környék hitelezőit. 

Ez csak pár elemzési lehetőség, de több is rejlik ebben a forrásban. A kutatást nehezíti, hogy nem egyszerű hozzáférni a forrásokhoz a Fővárosi Levéltárban: Baross Gábor telepről legfeljebb öt telekről kérhetek ki információkat, amit három munkanap alatt hoznak ki. Ahhoz, hogy adatbázist építsek a telekkönyvekről, legalább hétszáz tételt kéne átnéznem, ami ilyen korlátozás mellett kb. két évet venne igénybe. Így egy ilyen feldolgozás csak távalti terv lehet. 

Vegyes házasság

Mi is ez a "vegyes házasság"? Amikor két, külön csoporthoz tartozó ember összeházasodik. Bár ez a megfogalmazás nem túl korrekt, kiindulási pontnak jó. Idegen szóval ezt exogámiának nevezzük, szemben a csoporton belüli házassággal, az endogámiával. Nézzük, milyen csoporton lehet belül vagy kívül házasodni!
A legszűkebb csoport a család, ami kapcsán általában a vérrokonokkal való házasság tiltásával találkozunk. Ezen kívül a csoport lehet egy vallási közösség, nemzetiség, társadalmi réteg, falu, vagy akár falurész is. Manapság leggyakrabban a különböző nemzetek képviselői közötti házasságot értjük alatta (etnikai vegyes házasság). A vallási vegyes házasság a különböző felekezetek tagjai közötti házasságra értendő, a lokális vegyes házasság pedig a nem azonos településen vagy településrészen élők frigyére vonatkozik. Ezeken kívül pedig az exogámia számtalan fajtáját különböztethetjük meg, például a társadalmi exogámiát.(Az előbbire klasszikus példa a képen látható hölgyemény, Kate Middleton esküvője.)
Úgy tudom, ma már semmilyen jogi akadály nem áll a vegyes házasságok útjában. De volt ez mindig így! Közel nyolcvan éve keletkezett a nemsokára bemutatott dokumentum. Székesfehérváron, a püspöki levéltárban több ilyen dokumentummal találkoztam. A szöveg mindig ugyanaz, csak az aláírás és a személyes adatok különböznek. A katolikus egyház bizony nem nézte jó szemmel, ha a hívei egy másik egyházból választottak házastársat, ezért megkövetelte azokat a feltételeket, amiket itt olvashattok. Aztán a kommunizmus ezt is elsöpörte.

„1. Leendő mindkét nembeli gyermekemeet a ker. kath. anyaszentegyházban fogom megkeresztelni s a róm. Kath. szent hitben fogom nevelni, mint erre nézve az illetékes polgári hatóság előtt az 1894. évi XXXII. t.-c. értelmében szerződésileg megegyeztünk.
2. Igérem, hogy jegyesem, leendő hitvestársam vagy bárki más által szent vallásomtól magamat szin és ürügy alatt eltántorittatni vagy vallási kötelmeim gyakorlatában akadályoztatni nem engedem; sőt minden törekvéssel azon leszek, hogy szent vallásomnak jegyesemet is megnyerjem.
 3. Végre igérem, hogy a róm. Kath. egyház szine előtt kötendő házasságunkat sem megelőzőleg, sem követőleg házassági szertartás vagy esketési ünnepség végett a nem kath. lelkész előtt nem jelenünk meg.”

SzfvPL 4569AB 1367/1934

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

20:00 Véget ért a nagy nap! Miután Wenczel Árpád ügyvéd úrnál befejezte a vendégeskedést, a Püspök úr kíséretével a nagytétényi vasútállomásra ment, ahonnan az esti nyolcas gyorssal hazatért székhelyére, Székesfehérvárra. Ahogy a vonat kigurul az állomásról, tudósításunk is végződik. Köszönjük az egész napos figyelmet! 

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

16:00 Szeptember 3-a be fog vonulni Baross Gábor telep történetébe! Egész napját itt tölti Shvoy Lajos székesfehérvári püspök atya, méghozzá méltó szeretetben és megbecsülésben van része. A Páll-féle vendéglőben elköltött ebéd után meglátogatta az egyházközség néhány családját lakóhelyükön. A püspöki automobil bejárta a telep poros utcáit, megismerte az itt élők hitét, buzgóságát. A körút utolsó állomása Dr. Wenzel Árpád rezidenciája, ami a II. utca folytatásában található, és már Budatétényhez tartozik. Az ügyvéd úr megmutatta díszes parkját, és több egyházközségi férfiú társaságában komoly beszélgetést folytatott a Főtisztelendső és Nagyméltóságú Püspök Atyával. 

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

13.30 A püspöki küldöttség telepünk kedvelt közösségi helyén, a Páll Ernő képviselő-testületi tag vendéglőjében vesz részt egy pazar ebéden. Itt van az egyházközség és telep színe-java: Shvoy Lajos megyéspüspök úr mellett itt van az érdi esperes, Bizzer Pál Baross Gábor telepi lelkész, Hasek Géza, az egyházközség világi elnöke, Halmos Gusztáv, az elemi iskola igazgatója, és még sokan mások. Az ebéd elején Dr. Wenczel Árpád ügyvéd mondott pohárköszöntőt a pápára és a kormányzó úrra, majd Hasek Géza emelkedett szólásra a Püspök Atya tetteit méltatva, majd felszólalt a korábban méltatott püspök atya is. Az "urak" mellett képviselteti magát a dolgozó nép is, a szeretetlakoma mindenki számára nyitva állt! 

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

 12.00 Véget ért az ünnepi szentmise, Baross Gábor telepen felszentelt templom áll! A hívek a "Bemegyek szent templomodba" kezdetű egyházi énekkel vonultak be a templomba, a férfiak jobb, a nők bal oldalt foglaltak helyet. A prédikáció Nagytiszteletű és Főméltóságú Shvoy Lajos püspök atya tartotta zsúfolásig megtelt templomban. Hívek álltak a széksorok között is, egy tűt sem ehetett volna leejteni a tömegben. A püspök atya örömmel nyugtázta hívei odaadását és áldozatkészségét, ami nélkül nem állna a templom. Az istentisztelet után a hívek a Főtisztelendővel az élen egy fotográfián örökítették meg a nem mindennapi eseményt. Ez után a nép nagy része hazatért, de a megyéspüspök az egész napot Baross Gábor telepen tölti. Jelenleg Bizzer Pál hitoktató lakásán tartózkodik, és a helyi egyesületek tisztelgését fogadja. 

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap 

10.00 A Püspök atya, miután meghallgatta Nagytétény elöljáróságának üdvözlő szavait, automobillal érkezik az újonnan felépült Baross Gábor telepi templom elé. Mikor kiszáll a járműből, a helybeli dalárda zendít rá egy gyönyörű üdvözlő dalra. Shvoy püspök atya mosolyogva hallgatja és lelkes tapssal köszöni meg az énekszót. Bertha Jucika üdvötlő verse után Hasek Géza világi elnök ragadja magához a szót. Szép szavakkal üdvözli a Főméltóságú Püspök Urat, köszönetet mond eddigi támogatásáért, és Isten áldását kéri a főpásztorra. Most a klérus tagjai a sekrestyébe vonulnak, és felkészülnek a templomszentelés szertartására. 

(Képek forrása: Párkányi, 1958)

"Élő" tudósítás a templomszentelésről

1933. szeptember 3., vasárnap
8.43 Pontosan gördül be a vonat a nagytétényi vasútállomásra. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Shvoy Lajos püspök atyát dr. Wenczel Árpád ügyvéd és Hasek Géza, a Baross Gábor telepi Jézus Szíve egyházközség világi elnöke fogadja szavakkal. A fogadóbizottság a községháza felé kíséri Szent István városának főpapját, ahol nemsokára a politikai község elöljárósága üdvözli a Nagytéténybe látogató püspököt.

Verseny. Új helyszín, új források

A kutatás igencsak változatos dolog. Nem csak ül az ember a levéltárban. és régi iratokat olvas, vagy görnyed a laptop előtt, és blogot ír. A következő feladatom például helyismereti verseny szervezése lesz a Baross Gábor általános iskola diákjainak. A versenyben segítő szerepe lesz a blognak, így napokon belül megjelenik egy újabb fül fölül, ahol az alsósoknak és felsősöknek külön elérhetőek lesznek a feladatok, az eredményhirdetés után pedig a helyes megfejtések is. 

Hétfőn voltam a kutatás kapcsán utoljára Székesfehérváron. A legérdekesebb téma a Bizzer Pál plébános személyére vonatkozó iratok lettek volna, de azt jogi okok miatt nem adták ki. Fontos forrásnak bizonyultak a Actio Catholica számára írt jelentések áldozók számáról, olvasott újságokról, a vadházasságokról a közösségi életről és sok más fontos adatról. Olyan adatok derültek például ki, hogy a barossi templomban 1938-ban összesen 11204 esetben járultak szentáldozáshoz a hívek, a hasonló méretű Budatétényben viszont több, mint kétszer ennyi alkalommal: 25006-szor. 

Most új helyre teszem át a kutatás "központját", mégpedig egyrészt a Szabó Ervin Könyvtárba, másrészt az Országos Széchényi Könyvtárba, ahol a sajtóanyaggal fogok megismerkedni. A munka már elkezdődött, talán a jövő héten be is tudom  fejezni. 

Felfedi magát a plébánia névadója

Lényi Vince elnök inditványozza, hogy az építendő templomunkat és az egyházközségünket Jézus szentséges szívének ajálnjuk fel és róla nevezzük el.

A közgyűlés az indítványt egyhangulag elfogadja és kimondja, hogy az építendő templomot és az egyházközséget Jézus szentséges szívéről nevezi el.

SzfvPL, 4569AB, 765/1930 (1930.02.23) Képv. test. jegyzőkönyv. Részlet.

Örömmel jelentem, hogy elindult az interjúzás! Tegnap voltunk közösen egy adatközlőnél, és a következő hetekben rendszeresen feltűnnek Barosson a diktafonnal, tollal és füzettel felszerelt törifaktosok. 

Búcsú a királyok városától

Ma újra a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban kutakodtam, és a barossi plébánia iratainak a feldolgozását majdnem teljesen befejeztem. Terveim szerint holnap utoljára megyek a koronázóvárosba ez ügyben. 

A fehérvári levéltárban rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Nem csak egy élő várost és egy családias levéltárat ismertem meg, hanem egy segítőkész és szakmailag is felkészült levéltárost is. Azt hiszem, így kéne hogy működjön egy ilyen levéltár. Köszönet Mózessy Gergelynek! 

Annak, akit érdekel a székesfehérvári egyházmegye bármely községének XX. századi története, két könyvet ajánlanék. Az első Lelkipászori jelentések 1924-1926 címmel jelent meg. Prohászka, aki minden bizonnyal a leghíresebb fehérvári püspök, utolsó éveiben pár oldalas jelentéseket kért be plébánosaitól. Ezek olyan források, amik a nép hangulatáról, mindennapi, ügyes-bajos dolgairól szólnak - a hitélet mellett. Sok helyen az újságokat csak a templomban lehetett beszerezni, úgyhogy a mellékelt listák alapján az is kiderül, hogy mit olvastak az emberek! 

A másik könyv Inter arma címre hallgat. Ebben is plébánosi jelentések szerepelnek, méghozzá a második világháborúról. Megtudhatjuk, hogy milyen veszteségeket szenvedett az egyházközség, és hogyan vészelték át a háborút. Volt, ahol a karácsonyi éjféli mise után közvetlenül kellett a pincékbe zárkózni! 

Mindkét mű olyan forrásokat tartalmaz, amik, azt hiszem, egyedülállónak mondhatók. Egy közösség mindennapi életéről számolnak be, első kézből. Akit érdekel, itt találja a pontos könyvészeti adatokat. (Meglepődve tapasztaltam, hogy sem a Szabó Ervin könyvtár, sem az ELTE Egyetemi Könyvtár nem rendelkezik mindkét könyvvel, sőt, az előbbi egyikkel sem.)

Újratöltve

A játék véget ért, és eredmény is született: köszönjük Béres Istvánnak a megfejtést! A jutalma a még megjelenés előtt álló Baross Gábor telep kialakulásáról szóló cikk, amit elküldtem neki e-mail-ben. Gratulálunk!

Tegnaptól újra megy a szekér, gyűlnek az adatok a telep múltjáról. Eddig írásos, és kisebb részben képi forrásokat kutattam, most új irányokba is elmegyünk: a Kempelen Farkas Gimnázium törifaktosait is bevonom a kutatásba, így a projekt ez a része kutatócsoporttá bővül. Imre bácsi kapcsolatait és a társadalomtudományok módszerét felhasználva az évtizedek óta Barosson élőket fogjuk kérdezni arról, amiről az írott források nem tudnak. 

Az interjúkészítés a társadalomtudományok kedvelt eszköze: a szociológia, és a néprajz egyik fő módszere, a történettudományban pedig "oral history"-nak nevezik. Ezáltal nem csak adalékokat gyűjtünk a telep történetéhez, hanem "adatmentés" is folyik: első kézből kapunk olyan információkat, amik nincsenek leírva, és elkopnának, feledésbe merülnének pár év alatt. 

A végső megoldás

A Duna-parttól a Donát-hegyig című kiállítás szövegében szerepel a megoldás:

"-Haverda Mariska háza (Dózsa György út 47.)

Az elbeszélések alapján bátran kijelenthető: hogy bár sajnálatosan elhíresült 

lakóinak köszönhetően, de eme lakóház lett Baross egyik legismertebb épülete, 

ráadásnak igen frekventált helyzetéből adódóan, a templommal szemköztiségé- 

ből kifolyólag mindig emlékeztetve a nem felejtő utókort, rég volt történetére. 

A Heverda-féle gyilkosság a mai napig kriminalisztikai alaptörténet, az akkori 

monarchia béli békeidők egyik legnagyobb szenzációi közé tartozó, a korabeli 

világsajtót is megjárta bűneset. 

A gyilkosság időpontja: 1909. április 2. kora esti órák 

Helyszín: a délvidéki Szabadka közelében elterülő Palics határi szőlőkertek 

Áldozat: Haverda Boldizsárné dúsgazdag bácskai özvegyasszony 

Gyanúsítottak: 

Jánosy Aladár rákospalotai segédjegyző, nagy kártyás – gyilkosság vádjával, 

Haverda Mária 30 éves elvált, nagyvilági szépasszony, az áldozat leánya és 

Vojtha Antal volt katonatiszt, jelenleg postás, szintén nagy kártyás mint bűn- 

részes felbujtók…. 

Remélem kellően felcsigáztam érdeklődéseteket, így erről az eseményről egy 

későbbi hozzászólásomban majd részletesen beszámolnék… 

Legyen most csak annyi, hogy a márianosztrai női börtönből Róza nevű rabtár- 

sával a 20-as években, egy szórakozott, a manzárdtéri teraszról, az akkor még 

gyéren lakott barossi tájat előszeretettel vászonra álmodó, de hirtelen eltűnt 

festőművész építette házat, Győző bácsi nagybátyjától bérbe vevő, s még akkor 

is nagyon szép Haverda Mariska a leszboszi szerelemmel is hírbehozott börtön 

béli cellatársával trafikot nyitott itt, a környékbéliek némi szimpátiáját megnye- 

rendő. A furcsa páros majd minden nap a Traupmann-féle vendéglőben ebédelt. 

A barossiak mindazonáltal igazából sohasem fogadta be őket, s a halottak napi 

gyertyagyújtáskor életük végéig újra meg újra el kellett tűrniük, hogy bár mint 

minden alkalommal mondották volt megbűnhődtek már vétkeikért, de ember- 

társaik nem feledve tettüket, visszatérően szájukra vették…"

Egy héten belül jelentkezem a győztes nevével és az ajándékkal. 

Mintaházak

Íme a IV. utca, köztük a IV. utca 10, ahol Halmos Gusztáv tanító lakott. 

Bónuszkérdés következik. Ehhez már komoly utánajárás kell! 

Ki ez a nő, és hogyan kötődik Baross Gábor telephez? Minél részletesebb a története, annál több pontot lehet érte kapni!
Nyomozásra fel! 

Ez az a ház

1939. június 25-én a Templomépítő Egyesület közgyűlésén Dr. Wenczel Tibor megemlékezett az egyesület egy elhunyt tagjáról. Az elhunyt a mintaházak egyikében lakott. Aki kitalálja a nevét, annak pluszpont jár! Íme a részlet: 

Egyházi és polgári hatóságoknál, egyeseknél, a társadalom minden rétegénél közbenjárt, agitált hangversenyeket rendezett s állandóan azon buzgólkodott, hogy a templom építését minél rövidebb idő alatt létrehozhassa és befejezhesse.
Míg egészsége engedte ugy az iskolában tertott szentmiséken, valamint a felépülő templomban is a kántori teendőket önzetlenül, nagy kedvvel és szeretettel végezte; a templom körüli szép park és a fásítás is az Ő szorgalmának az eredménye; Egyházközségünknek lelkiismeretes gondnoka, a helybeli dalárdának vezetője és tanítója volt; részt vett minden vallásos, hazafias, kulturális intézmény létrehozásában és állandó fejlesztésében míg a kérlelhetetlen halál ki nem ragadta az általa oly nagyon szeretett ügykörből. 

(SzfvPL 4569AB 2422/1939)

Kérdés és válasz

Megivó. 

Nagytétény község képviselőtestületének tagjait 1936. október hó 9. napján délután 6 órakor a községháza tanácstermében tartandó kegyeleti közgyűlésre ezennel tisztelettel meghívjuk.
Aláírás: főjegyző, biró

Tárgy: vitéz jákfai Gömbös Gyula m.kir.miniszterelnök ur, községünk földbirtokosa és diszpolgára elhalálozása.

(Nagytétény község válogatott iratai, 6400/1937)


Következő kérdésünk: Vannak-e Barosson mintaházak? Ha igen, melyik utcában? 

Meghívó!

Nagyméltóságu és főtisztelendő Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök Ur a Nagytétény Baross Gábor telepi hivek áldozatkészségéből Jézus szent Szive tiszteletére emelt róm. kath. templomot 1933. szeptember 3-án /vasárnap/ d.e. 10 órakor szenteli fel.

(A részletes program után a meghívón még ez a szöveg található:)

Tudnivalók a templomszentelésről:
1. A hivek templomon kivül állnak; a szentelés végeztével "Bemegyek szent templomodba..." c. ének éneklése mellett párosával bevonulnak a templomba, először a  férfiak és a jobb oldalon foglalnak helyet.

2. Akik a szeretetlakomán részt venni óhajtanak legkésőbb szept.1.-ig bezárólag jelentkezzenek a "Páll"-féle vendéglőben (IX. utca) vagy a lelkészi hivatalban (IV. utca 18. sz.)1 ebéd ára 1.20 P.

(Forrás: Párkányi Ferenc monográfiája 201. o.)

A következő kérdés: Melyik magyar miniszterelnöknek volt kötődése Nagytétényhez? 

Egy kis segítség

Ez a kép a Párkányi Ferenc által írt helytörténeti monográfiából való, a képen látható püspök nevét kell kitalálni a helyes megfejtéshez, és azt, hogy melyik egyházmegyéből érkezett? 

Játék!

A munka most pihenni megy, mert a nyári szünetemet töltöm. A blog - a technika vívmányainak köszönhetően - folytatódik, rendszeresen kerülnek fel előre beütemezett bejegyzések. 

Egy igazán jó hírrel szolgálhatok: leadtam a kéziratot az első publikációhoz! Az ELTE BTK Hallgató Önkormányzatának tudományos folyóirata, a jelenleg (sajnos) csak online formában létező Első Században fog megjelenni a tanulmány, ami Baross Gábor telep kialakulását dolgozza fel. Olyan régi "ismerősök" köszönnek vissza a szövegben, mint Lőwy Mór, Libál Róza, vagy maga Weisz Gyula - akinek nem csengenek ismerősen ezek a nevek, bátran keressen vissza a korábbi megjegyzések között! 

A következő négy-öt hétben nem igazán fogok szellemi munkát végezni, viszont megdolgoztatom a blogolvasókat! Fel fogok tenni kérdéseket, amikre választ várok szigorúan e-mailben a jobb oldalt látható e-mail címre! A válaszokat mindig pénteken délben fogom közzétenni, ekkortól nem érvényesek a válaszok. Az, aki a legtöbb jó választ beküldi, az meglepetés ajándékban fog részesülni augusztusban! 

Íme az első, bemelegítő kérdés: Hogy hívták azt a püspököt, aki felszentelte a barossi templomot? Melyik egyházmegye püspöke volt? 

Baross 1864

Nem csak betűkből, de rajzokból is ki lehet találni a múltat. A térképek néha elhanyagolt, de fontos források. Érdemes megnézni a II. katonai felmérés térképeit és a kataszteri térképeket (sajnos, ez a sorozat nem teljes)! Megkereshetjük rajta lakásunkat, munkahelyünket, és megtudhatjuk, hogy hogyan nézett ki a környék a XIX. században. Ha ezzel nem elégszünk meg, akkor érdemes beírni a hely nevét a térképadatbázisba, ami több levéltár adatbázisából is kidobja a találatokat.  Sok esetben fel is töltötték a térképet, így otthonról böngészhetjük a régi iratokat. 

A térképadatbázisban van egy térkép, ami Baross Gábor telepet ábrázolja. 1864-ben keletkezett, és nem csak az utakat és épületeket ábrázolja, hanem azt is, hogy ki volt a terület birtokosa. De tágítsuk ki egy kicsit a határokat! Nem csak a barossiak, hanem a nagytétényiek is találhatnak egy színes térképet, ami a házszámokat is ábrázolja. Keresésre fel!